Keresztre feszítve

Népszórakoztatás? A hatalom gőgje? Félelem? Vallási türelmetlenség? Ha az első három húzódik meg a háttérben, az magyarázható az emberség nívóját még el nem érő, állatias ösztönnel, amely úgy tör a másik ember életére, ahogy még a ragadozó sem teszi fajtársával szemben. Ám ha a vallás, a hit védelme vagy terjesztése nevében történik mindez, az elfogadhatatlan. Égbekiáltó bűn. Isten mint a teremtett világ végső alapja és célja, mint az ember boldogságának és boldogulásának egyetlen összegzője, nem fordítható a másik ember ellen. Szent II. János Pál pápa Assisi-beli találkozója a világvallások vezetőivel minden hívő és jó szándékú emberbe kitörölhetetlenül belepecsételte a Béke Istenének jelét. Érdemtelenül tartja magát bölcseletnek vagy vallásnak az a rendszer, amely a végső transzcendenst hívja segítségül embertársa ellen. Ahogy az istentelenség is előbb-utóbb embertelen lesz, úgy az Isten erőszak-igába hajtása is azzá válik.


Június utolsó napjaiban a civilizáció bölcsőjének is tekintett Szíriában nyolc embert keresztre feszítettek. A híradásokból nem derül ki sem koruk, sem családi állapotuk, sem vallásuk. Krisztus követőjeként – miközben elutasítjuk és bűnnek tartjuk a vallási gyilkosság minden formáját – a nyolc keresztben meglátjuk azt az egyet. A kalapácsütések zaja felhangzott az égig. Az ostoba erőszakosok ordítása évszázadokat visszhangzott át. Újabb bizonyíték, hogy az ember megváltásra vár. Amit az áldozatok gyalázatára szántak, az dicsőségükre vált. Ave crux, unica spes! – Üdvöz légy kereszt, egyetlen remény!