Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) a világ legnagyobb biztonsági szervezete. Először a nemzetközi párbeszéd alkalmi fóruma volt, de 1992 óta állandó intézmény, bécsi székhellyel. Célja a válságmegelőzés és a válságkezelés.
Massimo Introvigne torinói szociológusprofesszor bevezetőjében kiemelte: ez az első alkalom, hogy egy nemzetközi találkozó kéri a keresztények elleni bűncselekmények jogi kategóriaként és humanitárius válsághelyzetként való megnevezését.
Ezeket a bűntényeket főleg Afrikában és Ázsiában követik el, de az Egyesült Államok, Kanada és Európa térsége sem mentes tőlük. Ezért szükséges a mielőbbi hatékony együttműködés kialakítása. A keresztények elleni bűntények száma aggasztóan emelkedik az EBESZ országaiban is: erőszakot követnek el papok, szerzetesek, valamint templomok és temetők ellen.
Dominique Mamberti érsek, a Vatikán államközi kapcsolatainak titkára előadásában megállapította, hogy a megbeszélés egyik legfőbb indítéka az a tény, hogy a vallásszabadság biztosítása mindig is a szervezet tevékenységének középpontjában állt. Ebben az összefüggésben a keresztények elleni gyűlölet-bűncselekmények (angolul: hate crime) a szervezet és a szentszék számára is különös aggodalmat jelentenek.
A gyűlölet-bűncselekményekről szóló, minden évben kiadott jelentés is vitathatatlan bizonyítéka a keresztények elleni növekvő intoleranciának. Fontos, hogy mindenhol felkeltsük a probléma iránti figyelmet. A Szentszék ezért örömmel üdvözölte a szervezet korábbi határozatát, miszerint közvitát kell kezdeményezni a keresztényekkel szemben megnyilvánuló türelmetlenségről és hátrányos megkülönböztetésről. Mamberti érsek annak a reményének adott hangot, hogy konkrét intézkedések is születnek majd a keresztények elleni intolerancia leküzdésére.
A gyűlölet-bűncselekmények megelőzéséhez nélkülözhetetlen a vallásszabadság előmozdítása és megszilárdítása. A vallásszabadságot nem lehet leszűkíteni pusztán a vallásgyakorlás szabadságára, bár ez nyilvánvalóan fontos része. A vallásszabadság magában foglalja többek között az igehirdetés, a nevelés, a vallásváltoztatás jogát, és szabad részvételt biztosít a politikai vitákban, illetve a közéleti tevékenységekben. Az igazi vallásszabadság nem jelent relativizmust vagy annak az elképzelésnek az elfogadását, hogy a vallás lényegtelen eleme a közéletnek. A relativizmus és a szekularizáció tagadja a vallásos jelenség két alapvető szempontját: a vallás transzcendentális (természetfölötti) és társadalmi jelentőségét, és ebből következően a vallásszabadsághoz való jogot. A vallás több mint magánvélemény. Mindig hat a társadalomra és annak erkölcsi alapelveire – figyelmeztetett Mamberti érsek.
Amennyiben igaz az, hogy a gyűlölet-bűncselekmények veszélye kötődik a vallásszabadság tagadásához, nem feledhetjük el, hogy súlyos problémák vannak e téren a világ azon részeiben is, ahol szerencsére erőszakos módon nem üldözik a keresztényeket. Sajnálatos, hogy a keresztények elleni előítéletből fakadó cselekedetek egyre gyakoribbá válnak olyan országokban is, amelyekben a keresztények többséget alkotnak – mutatott rá a Vatikán államközi kapcsolatainak titkára. Az egyház képviselője fontosnak nevezte a vallásszabadság lényegéről való elmélkedés folytatását, és azt, hogy megvitassák, milyen összefüggés van a vallásszabadság és az igazság között, valamint, hogy mi a különbség a vallásszabadság és a relativizmus között. A relativizmus vagy harcos agnoszticizmus kétséget ébreszt az igazság megismerhetősége iránt, s így kiemelkedő tényezője lehet a gyűlölet-bűncselekmények egyre növekvő gyakoriságának.
