Amit ez a fiatal nigériai keresztény nő átélt, azt a legtöbben elképzelni sem tudják, még a legszörnyűbb rémálmaikban sem jön elő. Andrea C. Hoffmann német oknyomozó újságíró könyvet adott ki a történetéről A pokolban voltam. Szökésben a lányommal a Boko Haram elől címmel. A kötet nemrég olasz nyelven is megjelent. (A szerző egy korábbi könyve, amely egy jazidi lány szenvedéseiről szól, magyarul is olvasható Az Iszlám Állam rabszolgája voltam – Farída szökése címmel – a szerk.) Olyan történetek, szavak elevenednek meg a könyv lapjain, amelyeket már olvashattunk – nem máshol, mint a náci koncentrációs táborok és a szovjet Gulág túlélőinek elbeszéléseiben.
Patience huszonöt éves volt, és gyermeket várt, amikor a szülőfalujából, Ngoshé-ból (az észak-nigériai Maiduguri város környékéről) muszlim terroristák elrabolták, a férjét pedig meggyilkolták. A történetben a XX. századi totalitárius rezsimek működését ismerhetjük fel: egy ideológia pusztítását, amely olyannyira elhatalmasodik a férfiak gondolkodásában, hogy szinte állati módon cselekszenek, s tetteik következménye ártatlan nők, gyerekek, idősek szörnyű szenvedése lesz, és az értelmetlen, vak gyűlölet… Patience így foglalta össze a történteket: „Voltak, akik elmesélték, hogy a terroristák kegyetlenül meggyilkoltak minden foglyot, akit nem tartottak hasznosnak. Szülőfalum, Ngoshe különösen véres események színtere volt. A túlélők arról számoltak be, hogy a keresztény lakosoknak azt parancsolták, ássanak sírgödröt és álljanak mellé, ott várják meg, amíg a katonák odaérnek, és egymás után lefejezik őket.”
Hoffmann összevetette Patience történetét más szemtanúkéval: szadista jelenetek, kannibalizmus, terhes nőkön és a méhükben hordozott magzatokon elkövetett borzalmas erőszak… Embertelen rémtettek, amelyek valóban a poklot juttatják eszünkbe. Patience történetét nagyon sok nigériai átélte azóta, hogy 2010-ben a Boko Haram nagy erőkkel támadásba lendült: razziákat tartanak a keresztény falvakban, a nőket elrabolják, a keresztény férfiakat lefejezik, mert férfiakat nem ejtenek foglyul, csak nőket; tizenkét éves kislányokat erőszakosan férjhez adnak vérszomjas és gyönyörre éhes katonáikhoz.
Patience-t elhurcolták a szülőföldjéről, de sikerült megszöknie, mert egy katona, aki korábban keresztény volt, ám erőszakkal besorozták a Boko Haram harcosai közé, megkönyörült rajta. Szökése után azonban a terroristák egy másik csoportjának csapdájába esett. Innen is kijutott, szintén egy bennfentes segítségével. Megmeneküléséről akár azt is gondolhatnánk, olyan, mint egy hollywoodi film boldog vége, ám erről szó sincs, hiszen Patience édesanyját, első és második férjét is meggyilkolták.
A nigériai keresztény asszony így beszélt az iszlamista köntösbe öltöztetett terrorizmus abszurditásáról: „Kint már sötétedni kezdett. Hallottam, hogy az udvaron a Boko Haram emberei imádkoznak. Milyen furcsa Isten az övék, gondoltam. Miféle Isten parancsolja a híveinek, hogy meggyilkoljanak, rabságba hurcoljanak más emberi lényeket? Ugyanaz az Isten volna ez, akihez muszlim szomszédaim imádkoztak? Ők soha nem viselkedtek így, és soha nem is utaltak arra, hogy Isten ilyesmit parancsolna nekik. Bár nem sokat tudtam erről, sejtettem, hogy ezek az emberek nagyot tévednek. Valaki bizonyára megmérgezte az elméjüket.” Ez az egyszerű nigériai asszony megértett valamit abból, mit jelent az iszlám köntösébe bújtatott terrorizmus, az, amikor a vallást politikai célok eszközeként használják.
A német újságírónő könyvében leírt történet a Némaság (Silence) című, Scorsese által a közelmúltban megfilmesített regényre emlékeztet. Patience, aki az iszlám katonák keresztények ellen elkövetett kegyetlenkedéseinek elszenvedője volt, számonkéri Istent: „El akartam távolítani a szívemtől minden kételyt. Szükségem volt az Istenemre, mindennél inkább a világon. Könyörögtem az Úrhoz, hogy mentsen ki ebből a pokolból, és vigyen haza. Imádkoztam a többi lány szabadulásáért. »Soha egyikünk sem tagadott meg téged. Csak színleltük, hogy Allahhoz imádkozunk« – mondtam Istennek, és meg voltam győződve róla, hogy mindannyiunk nevében beszélek.”
Patience szülőfaluja nincs messze Chiboktól, ahonnan 2014-ben kétszázhetvenhat lányt rabolt el a Boko Haram. Hoffmann a rendelkezésére álló információk alapján rekonstruálta, miért követte el a szervezet vezére ezt a nagy felháborodást keltő tettet. Abubakar Shekaut elvakította a gyűlölet, mert letartóztatták a feleségét és három gyermekét Maiduguri közelében, egy ünnepen, ahol együtt voltak. Shekau úgy döntött, bosszút áll, hiszen megalázták, amikor nem tudta megvédeni a családját a nigériai hadsereggel szemben. Ezért rabolt el több mint kétszáz ártatlan lányt. Miért hurcolják el a lányokat? Hoffmann szerint egyszerű a válasz: „Az asszonyok és a lányok jelentik azt az árucikket, amellyel Shekau megvásárolja követői hűségét. Egy olyan országban, ahol sok fiatal nem talál munkát, és ezért megnősülni sem tud, nagyon kecsegtető perspektíva, hogy hadizsákmányként feleséget kaphat.” A könyv világosan leírja a tényeket, nem tehetünk úgy, mintha nem tudnánk róluk. Innentől kezdve nem fordíthatjuk el a fejünket, ahogyan sok esetben tettük.
Forrás és fotó: Avvenire.it (TZs)
