Fotó: Merényi Zita
A püspöktemplomnál litániával készültek a Szent Jobb fogadására, amely Snell György esztergom–budapesti segédpüspök, a Szent Jobb őre és a honvéd koronaőrök kíséretében, páncélozott járműben érkezett meg a Baranya megyei városba. Udvardy György pécsi megyés püspök imádsággal fogadta Szent István ereklyéjét, majd elindította az engesztelő körmenetet, amely a város főterére, a Széchenyi térre vonult.
A fogadalmi templom előtti szabadtéri színpadnál „Légy áldott, Szent István király!” címmel közel egyórás áhítatot tartottak gyermek- és felnőtt kórusok részvételével, az Intelmekből vett idézetekkel.
A hívek és az érdeklődők a Szent Jobb előtt tiszteleghettek, majd az áhítatot követően szentmisében emlékeztek az 1526-os mohácsi csatára és az ott elhunyt magyarokra. Erdő Péterrel koncelebrált Udvardy György jelenlegi és Mayer Mihály nyugalmazott pécsi megyés püspök, Snell György segédpüspök és a Pécsi egyházmegye számos lelkipásztora.
Azokra emlékezünk, akik a 490 évvel ezelőtti csatában keresztény hitükért áldozták életüket – mondta Udvardy György a szentmise elején elhangzott köszöntőjében. A megyés püspök utalt arra, hogy Király József 1817-ben indította útjára a mohácsi vészhez kötődő engesztelő imádságot, amelynek hagyományát ez a szertartás is követi.
„Hősvértől pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek, / Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!” – Kisfaludy Károly versének egy részlete szerepel a mohácsi fogadalmi templom főbejárata előtt. Erdő Péter bíboros is ezekkel a szavakkal kezdte homíliáját. Holtan fekszenek a hűségesek: maga Lajos király és azok, akik felhívásának engedelmeskedve az ország védelmére keltek. Köztük a püspöki kar tagjai is: a fővezér, Tomori Pál; a magyar prímás, az egyszerű sorból magas hivatalra emelkedett esztergomi érsek, Szalkai László és a püspöki kar többi tagjai is. Csak Brodarics
István maradt élve – hírmondónak, vette számba a hősöket a bíboros. Majd hozzátette: a költő is rámutat, a vesztes csata után gazdátlanul maradt harcmező országunk és népünk egész sorsát jelképezi. A győztes fél ugyanis a háborús szokásjoggal ellentétben nem takarította el a csatateret. A halottakat Kanizsai Dorottya temettette el később, amikor a testeket már vadak és madarak marcangolták, és járvány sújtotta a vidéket.
Erdő Péter hosszasan beszélt a bátor asszony helytállásáról, és arról, hogy tettével nemcsak az elhunytaknak adta meg a tiszteletet, hanem a járvány további terjedését is megakadályozta, elősegítve ezzel, hogy a túlélő lakosság megmaradjon ezen a földön. Emlékeztetett arra is, hogy a holtak eltemetése az irgalmasság cselekedete. Ma is el kell temetnünk a halottainkat, senki sem lehet halála után a rokonok, hozzátartozók tulajdona – hangsúlyozta a bíboros.
A mohácsi csata hőseinek és áldozatainak emléke egész népünk öröksége – mondta Erdő Péter. – Azt üzeni a későbbi koroknak: nem hajszolhatjuk mindennapi érdekeinket olyan féktelenül, hogy közben megfeledkezzünk a közösség javáról. Nem áldozhatunk fel mindent a személyes vagyonszerzés érdekében, ha közben az egész ország megsemmisül, és végül azok sorsa is tragédiába torkollik, akik az események haszonélvezőinek gondolják magukat.
A mohácsi csata emléke hitünk fényében felelősségre és éleslátásra tanít. Erdő Péter arra biztatta a jelenlevőket és minden magyart, hogy higgyék el: a családalapítás bátorsága, a gyermekek vállalása és gondos nevelése Isten színe előtt is végtelen érték, mert a jövőbe, sőt az örök életbe mutat.
A Mohács óta eltelt évszázadokban – ha sokszor kudarcok és pusztulások időszakain keresztül is, de – az isteni gondviselés vezetett minket. Ennek jelképe és bizonyítéka Szent István király leghíresebb ereklyéje, a Szent Jobb is – mondta a bíboros. „Tekintsünk hát mi is felelősen saját életünkre. Keressük önzés nélkül a közösség javát. Szolgáljuk hittel és szeretettel az életet. Becsüljük meg halottainkat és hőseink emlékezetét. Tanuljunk a történelemből, és újítsuk meg bizalmunkat az isteni gondviselésben!” – buzdított a főpásztor.
A szentmisét követő rövid megemlékező ünnepségen először Szekó József, Mohács polgármestere szólt az egybegyűltekhez. – Szent István tudta, hogy hit nélkül nem lehet teljes életet élni. Tisztában volt ezzel II. Lajos is, aki Európát védeni akarta. Nem az ő hibája, hogy ez nem valósulhatott meg – mondta a polgármester.
Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár II. Lajos búcsúlevelének egy részletével kezdte ünnepi beszédét, majd arról szólt, hogy az akkori Európa nagyon is figyelmen kívül hagyta az idők jeleit. A magyar vezetők között széthúzás uralkodott, a magukat kereszténynek mondó államok is kicsinyes, önző politikát folytattak, és a keresztények között is a szétszakítottság volt a jellemző – mondta az államtitkár. Párhuzamot vont a 490 évvel ezelőtti és a mai politikai helyzet között, s úgy vélte, többnyire most is egymással marakodó és a maguk érdekeit néző, a keresztény értékeket semmibe vevő hatalmak feszülnek egymásnak.
A megemlékezés zárásaként a katolikus egyház, a magyar kormány, Mohács városa és Baranya megye képviselői elhelyezték koszorújukat II. Lajos emlékművénél a Széchenyi téren. Szent István kézereklyéjétől ezt követően harangzúgással búcsúzott a dunántúli város.
