Hosszú és küzdelmes életpályája során ide tért vissza, ebben a városban hunyt el 1998 áprilisában. Schmid Katalin, a tárlat összeállítója elmondta: azért ajánlotta ezt a témakör átfogó feldolgozását beharangozó kamarakiállítását Kákonyi Terézia Konstantina kalocsai iskolanővér életének és munkásságának, mert őt nagyon bántja, hogy egy ilyen nagy művészt feledésben, ismeretlenségben tartanak. Azt már én teszem hozzá, hogy mindez teljes összhangban van a Kultúra Pápai Tanácsa elnökének, Ravasi érseknek a nyilatkozatával, miszerint 2009 az egyház és a művészet közötti újrakezdés éve lesz. Arra ösztönözte az egyházi embereket, hogy kerüljenek eleven kapcsolatba a művészettel. Az alkotóművészeket pedig arra kérte, forduljanak ismét a nagyobb témák, a vallási kérdések és szimbolika felé. Kákonyi Konstantina kalocsai iskolanővérként végezte el 1931 és 1935 között a Képzőművészeti Főiskolát. Ezt követően rendje tanítóképző intézetének rajztanáraként Baján dolgozott kilenc éven át. Az ostrom idején Budapesten volt, ekkor kérte fel Kodály Zoltán az Operaház pincéjében komponált Missa Brevis partitúrája címlapjának elkészítésére. Ekkorra már jelentős munkák álltak mögötte: egyedi szép szentképek, képes levelezőlapok, Szunyogh Xavér Ferenc A szent zsolozsma történetének leheletfinom illusztrációja, a képünkön látható pasaréti Madonna, Szedő Dénes verseihez készített rajzok, Szent Margit életét feldolgozó füzet, a Kisboldogasszony könyvecskéje.
Konstantina nővér 1947-ben ösztöndíjasként Rómába került. Közben megtörtént az egyházi iskolák államosítása, majd bekövetkezett a rendek működésének megvonása. A történelem kegyetlen valósága az ő életét is megnyesegette. Rómából nem haza, hanem az Egyesült Államokba, a Minnesota állambeli bencés nővérek iskolájának tanári karába került. Jóllehet voltak ennél sokkal rosszabb sorsok is, de nem feledhetjük, hogy ez a végül negyvennégy évre szóló környezetváltozás keserves száműzetést jelentett számára. Életkedvét és alkotóerejét nem veszítette el. Ezt többek között a Keresztény Múzeum 1992-es kiállításán tapasztalhattuk. Kákonyi Konstantina életművének monografikus feldolgozása mindmáig várat magára. Ha létrejön, minden bizonnyal a reveláció erejével fog hatni. Bálint Sándortól, a művészetek terén is jó érzékkel és bő ismeretanyaggal rendelkező Európa-hírű néprajztudósunktól származik az a megállapítás, mely szerint lezárt életművét majdan képzőművészetünk Pilinszkyjeként fogjuk tisztelni.
