Bálint Sándor élete és tettei az utókor számára példaértékűek. Ennek jele az is, hogy a katolikus egyház már kezdeményezte boldoggá avatását. Nemcsak kiváló tudós volt, hanem egyszerűségében és szerénységében rendkívüli ember is. Személyiségéből, neveltetéséből, vallásosságából fakadóan mindig a jóra törekedett. Nem ismerte az ellenségeskedést, és szótárából hiányzott a gyűlölet fogalma. Néprajztudósként a magyarlakta területeken élők hiedelemvilágát kutatta, a legrészletesebben a szegedi és Szeged környéki emberek szokásait, gondolkodásmódját térképezte föl, s a magyar katolikus népi vallásosság alkotóelemeit jegyezte le az utókor számára. Gyűjtőútjairól megjelent publikációi igen értékes források. Több mint félezer közleménye, tanulmányai és könyvei tanúskodnak haza- és emberszeretetéről, s arról is, hogyan lehet a magánéleti válságokból kilábalva, a politikai eredetű üldözésektől függetlenedve örök s maradandó életművet létrehozni.
A „legszögedibb szögedinek” nevezett tudós és művészettörténész sok kollégájával levelezett. Hal Pál (1890–1973), a pécsi kereskedelmi középiskola hittanára 1943. augusztus 14-i keltezéssel ellátott képeslapján a máriagyűdi kegytemplom látható: „+! Nagyságos Tanár Úr, hálásan köszönöm a küldött értékes és érdekes értekezését. – Szentkirályi praelátus úr is élvezte. Ő meg nékem Dr. Fallenbüchl: Az Ágostonrendiek Magyarországon c. munkáját adta át, mely itt-ott megemlékezik kegyhelyekről is.” E néhány sor mindjárt több kérdést is fölvet. Mely értekezését küldhette el Bálint Sándor? Ki az említett Szentkirályi úr? Miért ajánlotta éppen a Fallenbüchl-könyvet Hal Pál figyelmébe?…
Két képeslapot a csapatban háromszoros olimpiai bajnok, Vajda Árpád (1896–1967) sakkmester írt. Harmadik olimpiai bajnoksági versenyéről a helyszínről számol be 1936-ban a verseny állásáról. „München 1. 9. 36 Kedves Sándor és Sára! A müncheni sakk olympiáról szeretettel köszönt benneteket Vajda Árpád. Első a magyar csapat 21 nemzet csapata előtt. Milyen volt a Ti útazástok?”
Muharay Elemér (1901–1960) színész, rendező, dramaturg 1941 májusában a Katolikus Legényegylet szervezésében Csíksomlyón rendezett passiójátékot. Bálint Sándornak címzett képeslapján egyetlen mondat áll: „A népi gondolat székelyföldi megmozdulásáról. Muharay Elemér.”
Érdekesnek tűnik az a három, jóval korábbi képeslap is, amely Nagykőrösről érkezett Szegedre, s egy bizonyos Béla az aláírójuk. Datálásuk 1927 és 1928, tehát van némi támpont, hogy hol s kinél keresgéljünk. Feltételezésem szerint dr. Juhász Béla lehetett a feladó, aki akkoriban került a református tanítóképző intézetbe. De minderről részletesebben majd legközelebb…
