Nyoma sincs benne a szakmai tudálékosságnak. Az írások legtöbbje jegyzet méretű, élvezettel olvasható. Csak a Szilágyi Dezső téri templom építéstörténetéről, a protestáns templomépítészet elveiről találunk hosszabb írást. Színes bécsi úti jegyzetek, egy angliai tanulmányút emlékei ragadják meg az olvasót.
A rövid írások 1988-tól jelennek meg, mondanivalójuk kemény, tömör, ugyanakkor színes, lágy, élvezetesen megírt alkotások. Egy, különösen az Írás és irodalom, valamint az épített örökség világában járatos, sokoldalúan művelt ember tanít és szórakoztat általuk.
(Nagy Gábor: Nem is tudom… harmadszor. Hungarovox Kiadó, Budapest, 2014)
