Magellán keresztje Cebuban
(Fotó: Wikipedia)
Napjaink társadalmi változásai felvetik európai, illetve keresztény önazonosságunk kérdését. A bizonytalan helyzetben Európa gyengesége, hogy a kereszténység kontinensünkön individuális jellegű. Magánügy és nem életforma. A bevándorló muzulmán emberek nem erőszakkal „hódítják meg” Európát, hanem azáltal, hogy a vallás életformaként jelenik meg a mindennapjaikban. Ez az imádságos hit ad szilárd erőt családjaiknak, munkájuknak, egész életüknek.
Elfeledkeztünk arról, hogy Jézus életformát adott nekünk: a vallásos életet vissza kívánta állítani a hit alapjaira. Persze minden korban voltak olyanok, akik rámutattak arra, hogy a keresztény emberek nem valósítják meg ezt, illetve nem a megfelelő formában. A vallás és a hit összhangjának megtartása mindig megújulásra ösztönözte és ösztönzi ma is a kereszténységet.
Lányi Béla testvér korábbi szolgálati helyein szerzett tapasztalatai alapján beszélt arról, hogy a különböző kultúrákban miként reagáltak a társadalmi változásokra. Ausztriában, ahol belépett az Isteni Ige Társaságába, a nyolcvanas évek végén nagy gazdasági fellendülés kezdődött. Az emberek úgy érezték, sima és egyenes út áll előttük a siker és a jólét felé. Ez így is volt, egy ideig, és az emberek nagy sebességre váltottak az életükben. Ám szükségszerűen adódnak nehézségek, problémák, és a legnagyobb sebesség nem alkalmas az akadályok leküzdésére.
Fehéroroszországban, ahol a szerzetes 1997 és 2000 között dolgozott, más utat járt be a társadalom. A Szovjetunió felbomlása után kétirányú változás kezdődött: a gazdaság hanyatlott, az emberekben azonban megnőtt a remény. Ez később hitbeli ébredést is jelentett, ugyanakkor nem hozott biztos jövőképet. Az ott élők gondolkodásában meghatározó szerepet játszik a sors, és felmerült bennük a nyugtalanító kérdés: miféle akarat engedhette meg, hogy a Szovjetunió, amelyről azt hitték, örökkévaló, ilyen könnyen megszűnjön.
Lányi Béla 2007 óta szolgál Ázsia talán legdinamikusabban fejlődő, illetve egyetlen katolikus többségű országában, a Fölöp-szigeteken. A filippínók a gyarmati időkben megtanultak alkalmazkodni a nyugati civilizációhoz, ugyanakkor keleti lelkületük megakadályozta a nagymértékű szekularizációt. Gondolkodásukat egyfajta állandóságtudat jellemzi. A Fülöp-szigeteken nincsenek évszakok, szinte állandó a hőmérséklet, és a természettel szoros kapcsolatban élve az emberek meghatározó tapasztalata, hogy van a világban valami örök és magasabb rendű. Ez a gondolkodásmód nagyon jól összefér a kereszténységgel, amelyet őriznek is. A gyors gazdasági fejlődés persze kihívás elé állítja a társadalmat. Az álmos szigetországból mára ázsiai tigris lett. A Fülöp-szigeteken megtapasztalható: egy kultúra a változások közepette is erőt meríthet a hitből. Ám ehhez személyes megtérésre van szükség.
A kereszténység megmaradása Európában sem kulturális, hanem személyes kérdés. A hit egyéni elmélyítésére van szükség, arra, hogy a kereszténység ne csupán vallás legyen, hanem életforma, mert így van megtartóereje.
Az előadás keretében Lányi Béla testvér természetesen mesélt Cebuban végzett munkájáról is. Három területen dolgozik: tanít az Isteni Ige Társasága tulajdonában lévő Szent Károly Egyetemen, amely Ázsia legrégebbi európai jellegű oktatási intézménye. Emellett prefektusa a verbita szerzetestestvér-jelölteknek, valamint a növendékekkel együtt rendszeresen eljár segíteni egy utcagyerekek számára fenntartott otthonba. Az előadás résztvevői néhány fotó erejéig bepillantást nyerhettek a januárban Cebuban megtartott nemzetközi eucharisztikus kongresszus eseményeibe is.
