Énekünk kezdetét rögtön egy szentírási mondat adja: „Az igazak emlékét áldva emlegetik” (Péld 10,7), ami a himnuszköltő átszövegezésében, illetve magyar fordításunkban így hangzik: „Dicsőségteljes az igaznak emléke.” Menynyire igaz volt János! Megérdemli, hogy áldva emlegessük. Majd a magyar szövegünkben utána következő részt kissé pontosítani kell. Ugyanis így szól: „néked pedig elégséges, ó, Krisztus előhírnöke, az Úr bizonyságtétele”, aminek igazi értelme ez lenne: „Néked, az Úr előhírnökének elegendő az, hogy tanúságot teszel róla.”
Az ének következő része ismét felhasznál egy szentírási idézetet, amikor így szól: „Ki megjelentél, mint valódi kitűnő próféta.” Az evangéliumban Jézus „prófétánál is nagyobbnak” (Mt 11,9) nevezi Jánost. Vagyis ő valóban „kitűnő próféta”.
Máté evangélista részletesen beszámol Jézus megkeresztelkedéséről (Mt 3,13–17). S íme, az énekünk szövege is felhasználja ezt, amikor így fogalmaz: „Méltónak találtattál a Jordán habjaiban megkeresztelni az Üdvözítőt.” Igen, méltó lett rá, mert már Jézus is megmondta róla, hogy asszonyok szülöttei között nem támadt nála nagyobb – bár ezt az evangéliumi szöveget az énekünk nem említi.
Viszont tömören összefoglalja, hogy Keresztelő Jánosnak „az igazságért vértanúságot szenvedvén” ért véget a földi élete. És ez ismét egy hosszabb szentírási részre épül. „Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. (…) Lefejeztette Jánost a börtönben” (Mt 14,1–12).
„Ezek folytán a testileg megjelent Istent a pokolban levőknek is hirdetted” – folytatódik az énekünk. Több liturgikus szöveg is említi, hogy Keresztelő János halála után elment az alvilágba, hírt vinni a foglyoknak a közelgő szabadulásról. Ennek ugyan nincs szentírási alapja, viszont amit a folytatásban találunk „a testileg megjelent Istenről”, annak igen: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt” (Jn 1,14). Az utolsó előtti szentírási részlet énekünkben így hangzik: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29). Ezt a következőképpen énekeljük meg: „Ki megszabadította a világot a bűntől.” Mindez már Jézusra vonatkozik.
Az úgynevezett hetvenes görög fordítás (Septuaginta) alapján a Zsolt 50,3 idézetet számtalan liturgikus szövegünk használja. Így a keddi tropár is. Ez a nekünk ajándékozott „nagy kegyelemről” szól. Érdemes felhasználni, amikor a Keresztelőt ünnepeljük!
