Ily módon a kata holon, az egész szerinti valóság túlnő a számszaki összesítésen. A katholiké Ekklészia nem csupán a helyi egyházakból összerakott világegyház – hanem Istennek az egyháza, az egyetlen és teljes, vagy ahogy magyarítani szokták: az egyetemes egyház. Mit is jelent hát a katolicitás? Az egyházatyák korában alapvetően két dimenzióban értelmezték ezt.
Az egyház katolikus térben. Kiterjed minden nemzetre, kultúrára, országra, nincs emberi határ, amely korlátja lenne. Isten dicsőségének a teremtett világban való felzengéséről énekli a zsoltáros: „Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig” (Zsolt 19,4–5). Ezt a zsoltárszakaszt alkalmazza Szent Pál az evangélium hirdetőire: „Végig a földön szárnyal a szavuk, a világ végéig elhat szózatuk” (Róm 10,18). A katolikus egyház nincs bezárva egyetlen emberi társadalom keretei közé sem, nincs nép, nyelv, amely magába zárhatná, mindig tovább halad a hit hirdetésében, el akar érni mindenhová, meg akar szólítani minden embert.
Emellett az egyház katolikus időben is. Bár egy meghatározott történelmi időpontban lépett be a világba, küldetése mégsem egy meghatározott időre szól. Amíg ember él ezen a földön, amíg forog előre a történelem kereke, mindig lesz létjogosultsága, minden korok emberét hívni fogja a megtérésre, az evangélium befogadására. Talán merésznek hangzik ez a kijelentés, hiszen a jövőt egyikünk sem ismeri. Mégis van alapja, mégpedig az az ígéret, amelyet maga Jézus tesz: „Mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt” (Mt 16,18). A változó korokban az egyház mindig tanúságot tesz Istenről, hirdeti az ő hatalmát, irgalmát és szeretetét: „Annak pedig, aki bennünk működő erővel mindent megtehet azon felül is, amit mi kérünk vagy megértünk, legyen dicsőség az egyházban és Jézus Krisztusban minden nemzedéken át” (Ef 3,20–21).
Van azonban a katolicitásnak még egy dimenziója, amely napjainkban egyre fontosabb, különösen akkor, amikor (új) evangelizációról beszélünk. Isten ugyanis minden ember üdvösségét akarja (vö. 1Tim 2,4), s a valóban katolikus egyház ennek az egyetemes isteni szándéknak a jele és eszköze a világban. Minden szándék, amely nyelvileg, gondolkodásmódjában, kulturálisan vagy bármilyen más módon be akarná börtönözni az egyházat valamiféle emberi keretbe, elvetné az eredendő katolicitást, amely Istenből s az üdvösség művéből fakad. A katolikus egyház éppen ezért minden tagját meghívja arra, hogy valóban katolikus: egész szerinti legyen, abban az egyetemes nyitottságban, küldetéstudatban, a mindenkihez való odafordulásban és szeretetben, amelynek mintája maga Krisztus.
