A könyvet lapozgatva egyszerre tárul elénk Kárpátalja múltja és jelene. Magyar királyok, erdélyi fejedelmek, ismert nemesi családok, költők, írók, tudósok vagy éppen honfoglaló eleink emlékeivel találkozunk mindenfelé. Még számba venni is nehéz, hányan születtek vagy éltek hosszabbrövidebb ideig e vidéken a neves magyar személyiségek közül. Dobó István, Zrínyi Ilona, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc, Bercsényi Miklós, Bartók Béla, Munkácsy Mihály, Csortos Gyula, Uray Tivadar, Salamon Béla és Fedák Sári is kárpátaljaiak, ahogyan kortársaink közül például Vidnyánszky Attila, Edvin Marton vagy Koman Vladimir, és a sort még sokáig folytathatnánk.
A turistacsalogató látnivalók sora is igen hosszú: Ungváron a görögkatolikus katedrális, ahol a II. János Pál pápa által boldoggá avatott vértanú püspök, Romzsa Tódor hamvai nyugszanak, Bercsényi Miklós egykori vára, amelynek hajdani templomában 1646-ban aláírták az egyházi unió dokumentumát, a vár mellett álló skanzen vagy egy kellemes séta a belvárosban és az Ung partján. Munkácson a már messziről látható impozáns vár, a városközpont a szecessziós városházával, Rákóczi egykori kastélyával, a Szent Márton-templom és a hajdani gótikus szentélyből kialakított Szent József-kápolna. A Vereckei-hágó honfoglalási emlékműve, a szovjet hatóságok által elhurcolt és az embertelen körülmények miatt elpusztult magyarok emlékparkja Szolyván. Nevicke vagy Szerednye várának romjai, gyönyörű református templomok Huszton, Técsőn, Visken, Benén, Mezőváriban vagy Szalókán.
A magyar emlékeken kívül a többi nemzetiség épített öröksége, kultúrája, népművészete is megismerésre hív. Gondoljunk csak a csodálatos ruszin vagy román fatemplomokra, a huculok színes népviseletére, havasi kürtjeire, az izai kosárfonókra vagy az ungvári zsinagógára, de akár a csehszlovák időszak konstruktivista épületeire is.
Kárpátalja jelentős vonzereje nem kis részben a csodálatos természeti környezetnek köszönhető. A Kárpátok hegyei, hágói, fenyvesei, az alföld felé igyekvő folyók, a Hoverla hegycsúcs, a Fehér- és a Fekete-Tisza forrása, a két folyó összefolyása, a Sipot-vízesés, a világörökségi címmel is büszkélkedő Nárciszok völgye, vagy a Szinevéri Nemzeti Park és koronája a Szinevéritó mind-mind felejthetetlen emléket hagynak az idelátogatókban.
A Délvidékről szóló útikönyv hagyományait követve, a kiadó ezúttal is többre törekedett a természeti és épített látnivalók számbavételénél. Célul tűzte ki, hogy a Kárpátalján élők kulturális és vallási életét, a vidék magyar történelemhez való kapcsolatát is feltárja az olvasó előtt, olyan mélységben, amely még belefér egy jól használható bedekker kereteibe.
Kárpátalján a római katolikusok száma negyvenezerre becsülhető, legtöbbjük, harminckétezer fő magyar nemzetiségű, akik elsősorban városlakók. Harmaduk Munkácson, Ungváron és Nagyszőlősön él, de jelentős magyar katolikus szórvány található a Felső-Tisza mentén is, például Técsőn, Rahón és Kőrösmezőn. A görögkatolikus egyház követői döntő részben ukránruszin nemzetiségűek, de közülük kerül ki a magyarság kilenc százaléka, tizennégyezer hívő is. A magyar nemzetiségű görögkatolikusok elsősorban Ungvártól délre, továbbá Nagyszőlős és Beregszász környékén élnek. A legnépesebb görögkatolikus magyar közösségek Nagyszőlős városában, Salánkon, Csépén és Makkosjánosiban találhatók.
A könyv bemutatja az olvasónak a hívek által gyakran látogatott helyszíneket, ismerteti történetüket is. Nagyszőlősnél olvashatunk például a ferences misszióról, vagy arról a hagyományról, mely szerint 1526 után ide menekítették a törökök elől Kapisztrán János földi maradványait. Nagybocs kónál Romzsa Tódor vértanú püspök tragikus sorsáról, Aknaszlatinánál Szent Kinga életéről, Gyertyánligetnél arról a harminc méter magas fenyőóriásról, amelyet innen szállítottak 2011-ben karácsonyfának a vatikáni Szent Péter térre. Megismerhetjük Ungváron (Gerényben) az Árpád-kori rotundát és a kálváriát, Királyházán a szovjet időkben elpusztított, majd 1993-ban a hívek összefogásával újjáépült nyaláb-vári kápolnát, a kisbereznai bazilita kolostort, Munkácson a csernek-hegyi Szent Miklós-kolostort, a husztközi kegyhelyet és az egyes falvak, városok katolikus templomait.
A Ketzal Kiadó friss útikönyve a Kárpátalja látnivalóival, történetével kapcsolatos érdekességeket is számba veszi. Hallhatunk a II. Rákóczi Ferenc által alapított munkácsi sörgyárról, Dobó István török foglyokkal kivájatott borospincéjéről, Hollósy Simon técsői, Fedák Sári beregszászi éveiről, Bartók Béla első nyilvános fellépéséről, a két világháború kárpáti harcairól és megmaradt emlékeiről, sőt még gasztronómiai érdekességekről is. A szerzők megosztják velünk a pisztraházai szupertitkos tésztagyár történetét, mesélnek Huszt várának kurucok általi cseles elfoglalásáról, Mikola Suhaj betyárról, akit nem fogott a golyó, Munkács messze földön híres egykori rabbijáról, valamint még sok egyéb érdekes, időnként meglepő dologról.
Sokszor szokták tréfásan – vagy éppen szomorkásan – említeni, hogy a Kárpátalján élő legidősebb nemzedék tagjainak a XX. század folyamán könnyű volt világot látniuk. Anélkül élhettek az Osztrák– Magyar Monarchiában, majd Csehszlovákiában, később a Magyar Királyságban, a Szovjetunióban, most pedig Ukrajnában, hogy ehhez bárhova is költözniük kellett volna. A határok jöttek-mentek az emberek feje felett, a változásokhoz ugyanakkor nem volt könnyű alkalmazkodni. Dolgozni, boldogulni, sokszor egyszerűen csak életben maradni is összehasonlíthatatlanul nehezebb volt errefelé, mint a Kárpát-medence szerencsésebb vidékein.
Kárpátalja magyarsága a legutolsó, 2001. évi népszámlálás adatai szerint 151 516 fő. Hetvenöt százalékuk közvetlenül a magyar határ mentén húzódó sávban él, a többiek pedig leginkább a Tisza mentén fekvő nagyobb településeken (Huszt, Visk, Técső, Rahó, Kőrösmező), illetve a magyar nyelvhatártól már északra eső Ungváron, Munkácson és Nagyszőlősön. Az útikönyv szerkesztése során kiemelt szempont volt, hogy a magyarok által is lakott lehető legtöbb településről essen szó, ezért olyan falvak bemutatására is sor kerül, amelyek nem elsőrendű turisztikai látványosságok, mégis érdemes felkeresni őket, legfőképpen az itt élőkkel való találkozás élményéért.
A kárpátaljai emberek nemzetiségtől függetlenül nagyon vendégszeretők, különösen, ha érzik, hogy őszintén érdeklődünk szülőföldjük, tájaik, életük iránt. Készüljünk fel erre, és már indulás előtt lapozgassuk át az útikönyvet, így egy kárpátaljai kirándulás bizonyosan maradandó élménnyé válik számunkra.
A Kárpátalja címet viselő, igen alapos, háromszáznegyvennyolc oldalas, nyolcvan szép képpel illusztrált, várostérképekkel ellátott útikönyv szerzői Budai Ákos, Elbe István és Tóth Anikó.
(A könyv kapható az Új Ember könyvesboltjában.)
