A képeslapok külön típusát testesítik meg azok a nyomtatványok, amelyeket egy-egy ünnepre adnak ki. Az ünnepek közt pedig – a képeslapok mennyiségét és fajtáját tekintve mindenképp – a legnépszerűbb a karácsony. Az esztergomi Keresztény Múzeum pedig sohasem volt híján a „képeslapfestményeknek”. Nézzünk is mindjárt egy példát, mégpedig Giovanni di Paolo (1403–1482) alkotását. A sienai festő nem ismeretlen e sorozat olvasói számára, hiszen Szent Ansano keresztelése című festményéről már esett szó egy korábbi lapszámban. A kép, amelynek datálásában a kutatók nem jutottak egyezségre (hol 1450-re, hol 1460-ra keltezik), valósággal kívánkozik képeslapra. Mária és József áhítatos testtartása a jelenet intimitását növeli, a földön fekvő kis Jézus pedig bájával teszi kedvessé a festményt a néző számára. A naiv báj persze máshol is megfigyelhető: a (perspektivikusan kevésbé jól sikerült) pajta hibáiban, a gyermeket figyelő állatok arckifejezésében, a háttér pásztorainak munkálkodásában. A mű ugyanakkor kilép a földi világból, és így Jézus megtestesülésének földi idejéből, hiszen a hírvivő angyal, illetve az Atyaisten megfestésével az örökkévalóság hazájára hívja fel figyelmünket. A festmény túlmutat Giovanni di Paolo stílusán, és Gentile da Fabriano modorát idézi fel bennünk. A kompozíció sem festőnk találmánya, néhány évtizeddel korábbról való. Hasonló megoldást alkalmazott például 1447-ben Giovanni d’Alemagna, egykori padovai oltárképén. Az esztergomi festmény kettős időbelisége nemcsak a kompozíció sajátossága, hanem az egész műé is. Noha a csúcsos felső záródású keret stílusban is igen jól harmonizál a jelenettel, jó tudni, hogy a festménynél fiatalabb tárgyról van szó.
Giovanni di Paolo táblájánál majdnem száz évvel későbbi Pietro Paolo Agabiti (1470–1540) hasonló témájú festménye. A sassoferratói születésű mester legutolsó ismert alkotása ez az Esztergomban őrzött kép. A kompozíció a korábbi évszázadok hagyatéka, csak a megoldás „cinquecentós”: elegendő a drapériákra, az alakokra és a tájra pillantani. A háttér, illetve az előtér természeti részleteinek kidolgozása a perspektíva ismeretét hirdetik.
