Karácsonyi előkészület

Ő ugyanis „azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére” (Tim 2,4). És ezt öröktől fogva akarja, hiszen benne és szándékában nem létezik „előbb vagy utóbb”, minden együtt van, az isteni örök „jelenben”. Így – emberi szemmel tekintve – ő már a világ és az ember teremtése előtt „tudta” és „akarta”, hogy üdvözüljön az ember. S elő- és elkészítette ennek útját-módját is, aminek aztán a karácsony bájos, ám teológiailag mélységesen gazdag ünneplésében örvendhetünk.

 

Az ünnep bevezető liturgikus éneke így szól: „Az ősatyák emlékét ünnepelve ma, hívek, énekeljük Krisztust, a Megváltót, ki (…) belőlük tüntette föl a legtisztább és szeplőtelen Istenszülő Máriát, kiből virág fakadott, Krisztus, mindnyájunk élete (…) és üdvössége.” Liturgiánk ebbe az előkészületbe kapcsol be minket, melynek végső célja a karácsony gyümölcse: az üdvösségünk.


Elkészítette Isten az üdvösséget az embernek. Végső célként tárta elé. Milyen kifejező az asztaltársak egyikének sóhaja: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában” (Lk 14,15). Az evangéliumi példabeszédhez ez szolgáltatja a bevezetést (bár a liturgikus felolvasásban nem hangzik el). Erre a szív mélyéről fakadó vágyra válaszol Jézus a példabeszéddel. Bemutatja, hogyan készítette elő Isten az üdvösséget. S meglepően kemény a történet végén szereplő mondat: „Kényszeríts mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam” (Lk 14,23). Igen, a példabeszédbeli házigazda így viselkedik. Ám Isten nem ezt teszi. Ő nem kényszerít. Nem töri le az emberi szabad akaratunkat. Ő mindig csak felajánlkozik. Esendő gyermekként született közénk. „Kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,7–8). Hogy üdvösséget szerezzen nekünk. A példabeszédben a végső cél, a beteljesülés ténye rejtőzik. Mint ahogyan Szent János látomásában is ezt olvassuk: „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon” (Jel 3,20). Ez az igazi mennyei lakoma! Ezt jelenti a karácsony beteljesülése. Erre érdemes várakozni, nemcsak a karácsonyra készülve, hanem egy egész életen keresztül!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..