Fotó: Lambert Attila
Szeged ezen a nyári délutánon bőven nyújt látnivalót mindkét témában. Egyfelől hajléktalanok a híd alatt, egyedül üldögélő idős emberek, súlyos bevásárlótáskával küszködő ősz hajú néni, tolókocsiból fagyit vásároló fiatal férfi, mobiltelefonjukba mélyedő gyerekek, megrongált utcai szemetes, elpusztult állatok, másfelől szökőkút körül futkározó gyerekek, babakocsis édesanyák, padokon beszélgető párok, nevető diáktársaságok, templomba lépő családok, a plébános elé futó kisfiú… Mindez itt történik, naponta, körülöttünk. Kérdés, hogy az egyik oldalról észrevesszük-e a másikat.
Szegeden táborozni gyűlt össze mintegy ötven középiskolás, s az általuk készített fotók azt mutatják, ők meglátják a gondokat, sőt, közel is mennek a nehézségekkel küzdőkhöz, beszélgetnek velük, figyelnek rájuk, mellettük állnak. Idősotthonokat, hajléktalan-ellátókat, sérültek intézményeit, szenvedélybetegségekkel foglalkozó alapítványokat látogatnak a Katolikus Ház és a szeged-belvárosi plébánia szervezésében megvalósuló úgynevezett szociális heteken.
2014 óta minden évben meghívják erre a hétre a 10. és 11. osztályos diákokat a Szeged-Csanádi Egyházmegye nyolc középiskolájából. A mintát és a megvalósításhoz szükséges támogatást a dortmundi Kommende Szociális Akadémia adta. Ez a paderborni érsekség által 1949-ben alapított intézmény az Egyház társadalmi tanításának szellemében kívánt hozzájárulni a háború utáni német újjáépítéshez. Ma a társadalmi tanítás alapelveit közvetítve szólítják meg a gazdasági élet szereplőit, vállalatokkal, bankokkal építenek ki kapcsolatot, és igyekeznek szembesíteni őket a keresztény értékekkel. A társadalmi felelősségvállalást, a fenntartható fejlődést szem előtt tartó sikeres gazdálkodás – ez a gazdasági, szociáletikai képzéseik témája. Tudományos munkájuk mellett szociális és érdekképviseleti tevékenységet is végeznek. Alapítványuk, a bene Volens fiataloknak szóló programokat szervez: az érettségit adó szakiskolák jórészt hátrányos helyzetű tanulóit hívják meg egy olyan, egész éves szemináriumra, amely önismeretüket, társas kapcsolataikat, kiállásukat fejlesztve segíti a társadalomban, a munka világában való helytállásukat. A SozioMovens elnevezésű projekten keresztül nemcsak Szegeden valósult meg ennek szellemében szociális hét, hanem hét másik kelet- és közép-európai országban is – tudtuk meg Peter Klasvogt prelátustól, az intézet igazgatójától, aki eljött, hogy köszöntse a szociális hétvége temesvári, komárnói és horvát fiatalokkal nemzetközivé bővült csapatát.
A szegedi KatHáz jól megértette a lényeget. Kapcsolódj be te is! felhívással már öt szociális hetet szerveztek, és a résztvevőket a program végeztével sem hagyják magukra. „Ha belelkesítettük ezeket a fiatalokat, gondozni, kísérni is kell őket” – számol be a projekthez kapcsolódó munkáról Kondé Lajos, az egyházmegye pasztorális helynöke, a dóm plébánosa. A fiatalok mögött ott áll a „teret adó” intézmény, a KatHáz. Utótalálkozókat, a mostanihoz hasonló nyári hétvégéket szerveznek, és az Erasmus-program keretében öt ország tanárainak ajánlanak hároméves képzést, amely arról szól, hogyan építhető fel és tartható életben egy iskolában az önkéntes munka.
A szociális hét résztvevői megismerkednek az idősgondozással, a kisebbségekhez tartozók és a szegények támogatásának lehetőségeivel, illetve a szenvedélybeteg-ellátással. A program során délelőttönként szakértők készítik fel a fiatalokat az érintettekkel való találkozásra, a délutánok pedig az intézmények látogatásával telnek.
„Az a fiatal, aki megéli a találkozást egy drogossal, egy hajléktalannal, egy magára hagyott időssel, belsőleg megváltozik” – mondja Kondé Lajos, a programgazda. A plébános szívügyének tekinti ezt a szociális érzékenységet fejlesztő munkát. „Hozzátartozik a KatHáz profiljához, innovatív, és van értelme” – mondja. A programon keresztül az Egyház fiatalos, lendületes arcát mutatja meg – teszi hozzá Szarvas Eszter, a ház vezetője. Lajos atya bevallja, nem könnyű ez a munka. „2014-ben az újdonság varázsa könnyen hozta a jelentkezőket. Ma már meg kell küzdenünk minden egyes fiatalért. Ha csak megszokásból csináljuk, az a halálunk lesz. Tartalom, élmény, közösség – ezek a kulcsszavaink.”
És ez működik – erről győződhettünk meg ezen a júliusi hétvégén, ahol az első szociális hét csapatának tagjai már szervezőkként vannak jelen. „Közösséget alkotnak, év közben is rendszeresen találkoznak, és keresik, hogyan gazdagíthatják a szociális programot” – meséli Szarvas Eszter. Így hozták létre például a Csinosan a jó célért divatbemutatót – mutat fényképeket Reiss Piroska, az egyik résztvevőből lett szervező. Ruhaipari technikusként végzett, és a szabás-varrást tanuló Dudás Katával közösen tervezik és varrják a ruhákat a csapattagoknak, akik felvonulnak a KatHáz dísztermében kialakított kifutón. Énekek, zenei produkciók és szavalatok is színesítik a bemutatót. Jól érzik magukat, hiszen ők találták ki és maguk valósították meg ezt a jótékony céllal működő programot. Az első évben a Nem Adom Fel Alapítványnak gyűjtöttek, a második évben pedig – az egyik tag érintettsége miatt – a Zenével a Rákos Gyermekekért Alapítványt támogatták. A program mottójához hűen ők már bekapcsolódtak.
