Az orvosi vagy tavaszi kankalin áprilisban és májusban nyílik 15–20 centiméteres szár csúcsán, ahol a sötétsárga szirmú virágok ernyőbe csoportosulnak, és megkapó látványt nyújtanak. A szártalan vagy közönséges kankalin korán, már március elején kezd virágozni, ami eltart áprilisig, ennek virágai egyesével állnak és halványsárgák.
Mindkét faj évelő, és a föld alatt vastag gyökértörzset fejleszt, amelyből számos járulékos gyökér fejlődik. Elsősorban a sárgásbarna színű gyökereket gyűjtik, amely szapont, glikozidákat és cseranyagot tartalmaz, ez utóbbi miatt karcoló, kesernyés az íze. A szártalan kankalinnak a virágait is gyűjtik.
Mit is gyógyítottak-gyógyítanak a gyökerekből forrázott teával? Nyákoldó hatásának köszönhetően köhögéscsillapító, tisztítja a hörgőket, a virág forrázata pedig csökkenti a fejfájást és nyugtató hatása van.
Napos, sziklás domboldalakon találkozunk leggyakrabban a kerti vagy szagosnak is nevezett rutafűvel (Ruta graveolens). Dél-Európából és a mediterrán térségből érkezett hozzánk. Egy méter magas száron nyílnak májusban és júniusban ernyőbe rendeződött zöldessárga virágai. Megfigyelhetjük, hogy a tő közelében lévő alsóbb levelek kékeshamvas színűek és szárnyasan összetettek, míg a felsők egyszerűek és ülők.
A ruta régi gyógynövénynek számít, már ott volt a kezdetekben is a kolostorkerti ágyásokban. A rutának csak a felső harmadát használják fel, ám begyűjtés közben kesztyűt kell használni, mert a növényt borító mirigyszőrök kellemetlen bőrirritációt okozhatnak. Magában nem alkalmazható belsőleg, hanem más, vérnyomáscsökkentő növények adalékanyagaként, mert nagyobb mennyiségben mérgező.
