– Jézus személyében maga Isten szeret bennünket, gondoskodik rólunk, és létünket is fenyegető botladozásainkat mégiscsak átöleli jóságával.”
A búcsúra hívek ezrei érkeztek az egyházmegye valamennyi sarkából, hogy részt vehessenek a város régi főterén, szabadtéren megtartott ünnepi szentmisén. Az ünnepség reggel 8 órakor kezdődött, amikor Ioan Robu bukaresti érsek román nyelvű szentmisét mutatott be a Kálvária-templomban. Robu érsek a szeretet és az áldozat viszonyáról beszélt. Mint mondta, a papság évének kezdetén a szeretet és áldozat szavaknak különös jelentőségük van. „Isten meghívja a papokat, akik válaszolnak hívására, és vállalják az életet, amely sokszor áldozatokkal is tele van, de Isten szeretete veszi körül” – fogalmazott. Szintén a Kálvária-templomban Böcskei László nagyváradi püspök mutatott be német nyelvű szentmisét, majd a hívek a főtérre vonultak. A székesegyház előtti színpadon együtt volt jelen Erdő Péter bíboros, Ioan Robu bukaresti érsek, Böcskei László nagyváradi és Schönberger Jenő szatmári püspök.
Több ezer ember ünnepelt a szatmári egyházmegye búcsúján.
A bíboros prédikációjában a Jézus Szíve-tisztelet alapjairól és elmélyüléséről beszélt, majd a szatmári vonatkozással kapcsolatban Scheffler János vértanú püspököt idézte, aki a Jézus iránti személyes szeretet titkáról így vallott: „Magától értetődik, hogy az igazi barátság mindenben vállalja a sorsközösséget. Sőt, a barátság néha a szeretet legmagasabb áldozatát is megkívánja: »Hogy valaki életét adja a barátaiért« (Jn 15,13)”
Erdő Péter bíboros kiemelte: „Jézus Szíve tisztelete ma is aktuális számunkra. Ha körülnézünk a világban, sokszor szorongva látjuk, hogy nem a józan ész és a szeretet irányítja az életünket, sőt, az egész emberi közösség is mintha történelmi, társadalmi csapdába került volna. Riadtan keressük, de mindmáig nem találjuk a módját, hogyan tudjuk elérni azt, hogy ne úgy működjék a gazdaság, a tudomány, hogy ennek következtében elpusztul a környezetünk, és az emberiség élete földünkön egyre nehezebbé, talán lehetetlenné válik. (…) Ha az emberiség a világban önmagára van utalva, a látható világ pedig értelem és cél nélkül sodródik a létben, akkor nehéz meggyőzni az egyes embert, hogy miért kell vágyait mérsékelnie, tekintettel lenni másokra, felelősséget vállalni a jövőért, és reménykedni abban, hogy életünk munkájának, igyekezetének és akár szenvedésének is valamilyen értelme és értéke van.”
A búcsú főmiséje ünnepi körmenettel zárult, az Oltáriszentség előtt tisztelgő tömeg betöltötte az egész régi főteret.
Az ünnepség Erdődön folytatódott, ahol az egykori markáns reneszánsz egyéniség, az erdődi származású Bakócz Tamás esztergomi érsek és konstantinápolyi pátriárka mellszobrát leplezték le. Erdő Péter bíboros a nagy előd alakját idézve kitért kultúrát, művészeteket támogató erőfeszítéseire, kiemelve az általa épített esztergomi Bakócz-kápolnát, mely Magyarország egyik legkiemelkedőbb reneszánsz épületének számít. Erdő Péter elmondta: Bakócz egyházi tevékenysége mellett próbálta megszervezni Kelet-Európa védelmét a török ellen, melynek szükségszerűségét később a mohácsi vész is igazolta. Szabó Vilmos külügyi államtitkár az utóbbi húsz év egyik legörvendetesebb törekvésének nevezte mind a magyarság, mind a románok arra irányuló igyekezetét, hogy a történelmet ismét valósághűen próbálják bemutatni – ennek egyik szép példájaként említve Bakócz Tamás szobrának felállítását. Csehi Árpád Szatmár megyei tanácselnök örvendetesnek, a jövőre nézve biztató előjelnek nevezte, hogy rövid idő leforgása alatt Petőfi és Szendrey Júlia szobra mellett újabb hiánypótló alkotással gazdagodott Erdőd városa.
