La Paz négyezer méter magasan fekszik a tengerszint felett. Mivel ez nagy megpróbáltatást jelent egy idős szervezetnek, Ferenc pápa mindössze négy órát töltött ott, a meglátogatott három ország közül a legszegényebb, Bolívia adminisztratív székhelyén.
Beszédében a pápa felhívást intézett az ország lakóihoz: haladjanak tovább a társadalmi összetartás megteremtésének útján. Az átfogó haladást szem előtt tartva gondoskodjanak a szegényekről és mindazokról, akiket kirekesztenek olyan érdekek miatt, melyek a „pénzistent” helyezik az élet középpontjába.
Bolívia csodálatos szépségű területén számos kultúra és etnikum él. Az emberekben mélyen gyökerezik az evangéliumi örömhír. Az ország 11,3 millió lakosának 82,5 százaléka katolikus. Ám nagy a paphiány, egy lelkipásztorra 7700 hívő jut. A huszonöt püspökség élén észak-amerikai és európai főpásztorok állnak. Az egyházi fenntartású óvodák, iskolák, egyetemek és papnevelő szemináriumok száma 1791. A spanyolok az 1530-40-es években hódították meg a területet, akkor indult a keresztény misszió. Ennek előbb a domonkosok, később a jezsuiták és ferencesek voltak vezetői.
Az ország 1825-ben vívta ki függetlenségét. Az államnak 1961-ig felügyeleti joga volt az egyház felett, elvileg még a plébánosi kinevezésekbe is beleszólhatott. A jelenlegi elnök, a baloldali, ajmara indián Evo Morales regnálása óta, aki olykor részt vesz ősi bennszülött szertartásokon, feszültségek keletkeztek egyház és állam között.
Ferenc pápa július 8-án este az ország polgári vezetőihez szólt. Ha a gazdasági élet pusztán a maximális termelés haszonelvű követelményére épül, nem oldja meg a nagy problémákat. El kell ismerni a vallások sajátos szerepét és azt a hasznot, amelyet a társadalomnak nyújtanak. A „jólét” korrupciót szül és a társadalom széthullásához vezethet. A „közjó” viszont túlmutat az egyéni érdekek összességén, magába foglalja mindazt, ami megteremti egy nép összetartását. A vallás nem pusztán magánügy. A beszéd végén most sem maradt el a kérés: „Ne feledkezzetek meg imádkozni értem, mert szükségem van rá.” (rosdy)
