Jogosítvány

Ezzel végképp tudatosult benne, hogy – bár bizonyos szempontokból még leginkább gyereknek érezte magát – már a fiatal jelző sem érvényes rá, s meg kell barátkoznia a gondolattal: középkorú ipse lett. Kicsit bosszantotta a dolog, de azért nem esett letargiába. Inkább arra gondolt, ami elmúlt, az elmúlt, többé-kevésbé szép volt, s bár nyomasztotta hiányérzet, azt remélte, van még esélye sok mindent jóvá, de legalábbis jobbá tenni maga körül.


Eszébe jutott az is, hogy korábban mennyire hajszolta az időt, mármint a saját idejét, most viszont úgy érezte: milyen jó lenne fékezni egy kicsit – s egyre inkább az igazán lényeges dolgokra koncentrálni, okosan szeretni, keresni a szeretetcselekedetek lehetőségét, elsősorban az övéi körében, de tágabb értelemben ugyanúgy. Aztán morgósan dúdolni kezdte az egyik kedvenc számát, azt, amelyikben arról van szó, milyen jó lenne jó sokáig élni, nézni, hogyan lesz a lánykából nő, aztán meg néni, a fiúkból pedig legény, aztán férfi…

Amilyen semmitmondónak éreztem eddig a „minden életkornak megvan a maga szépsége” gondolatot, most olyan fontos fogódzónak tűnik, valahogy jólesik belekapaszkodni. Azt hiszem, tényleg csak ezzel a szemlélettel lehet méltósággal korosodni. A remélhetőleg nem sötét, hanem egyre megvilágosultabb középkoron túl is. Mert hát igen, megöregedni is jó lenne, iszonyú tapasztalttá, vagy inkább valamelyest bölccsé válni. Hogy aztán fölfelé elindulva ne rúgjon le egy angyaltalp. Hanem átjutni a tű fokán, jogsival a zsebben a mennyországba vezető útra, ez ám az igazi vizsgafeladat, nemcsak nekem, de mindenkinek – szőtte tovább gondolatait Z., aztán a dokitól rögtön az okmányiroda felé vette az irányt, megbékélve az egyelőre öt évre szóló érvényességi idő tényével.
Ahogy a hivatal felé tartott, a témát – valószínűleg csak átmenetileg – kimerítve végül még azon is morfondírozott egy sort, hogy rendben van, nem rossz kifejezés a vezetői engedély, de tágabb, transzcendentális értelemben a jogosítvány sokkal helyénvalóbb, hiszen azt a végső jogot, azt bizony ki kell érdemelni…