A szentév megnyitóján (Fotó: MaxRossi/Reuters)
A meghirdetett szentév logója szempontot adhat a megbocsátáshoz. Jézus szemével kell néznünk a világra. A képet készítő művész alkotása a feltámadt Jézust ábrázolja, akit egy embert visz a vállán. Nem nehéz felismernünk benne az evangéliumi Jó Pásztor alakját, aki utánamegy az elveszett báránynak, és visszaviszi őt a nyájhoz (Lk 15,5). A kép utal arra, hogy nekünk is hasonlóképpen kell tennünk. A hordozott ember szinte eggyé válik hordozójával, sőt, az egyik szemük közös, mintha Jézus megtanítaná az ő szemével látni a világot. 
Ez a közös látás teszi lehetővé a megbocsátást. Jézus ugyanis az ellene elkövetett vétkekre nem sértett önérzettel tekintett, hanem a másikat meggyógyítani akaró Megváltó és Üdvözítő szemével. Nem a bűnt akarta megtorolni, hanem a bűnöst meggyógyítani. Ezt kívánta meg tanítványaitól is, amikor így szólt hozzájuk: „Irgalmasságot akarok és nem áldozatot” (Mt 9,13). Ezt a parancsot mi, sebzett lelkű emberek csak úgy tudjuk megvalósítani, ha a vétkesekre Jézus szemével nézünk, s ítéletünkben is javukat, az üdvösségüket akarjuk.
Az irgalmasság erényéről szóló beszéd és az arra való buzdítás rögtön felvet egy újabb kérdést: Nem áll-e ellentétben az irgalmasság az igazságossággal? Amikor nagylelkűen megbocsátunk, nem palástoljuk-e el a bűnt? A választ Szent II. János Pál pápa Dives in Misericordia (Irgalomban gazdag Isten) kezdetű enciklikája adja meg számunkra. Az irgalom, a megbocsátó szeretet feltételezi az igazságosságot. Az igazság, vagyis adott esetben a bűnre való rávilágítás, az erkölcsi értékrend megsértésének kinyilvánítása indíthatja a vétkest arra, hogy bűnbánatot tartson és megtérjen. Az irgalom az együttérzésben és a jóakaratban nyilvánul meg, az igazságosság pedig a bűn okozta kár helyreállításában vagy az arra való törekvésben. A pápa tanítása szerint „az igazságosság alapja és egész épülete mindig az irgalmasság birodalmának területére épül” (93). Mi, emberek akkor állunk ezen az alapon, ha hálát tudunk adni azért, hogy Jézus megváltott minket, és mindig készen áll arra, hogy vétkeinket megbocsássa. Ez az Isten szeretetét felismerni tudó kegyelmi látás adhatja meg számunkra azt a készséget (erényt), hogy világunkban az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit élni tudjuk, és készek legyünk a bűnök megbocsátására.
