Jézus örömhírének középpontja

A nemzetközi összejövetel kezdeményezője Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek volt. Nyilatkozatában a bíboros a rendezvény üzenetéről szólva elmondta, az evangéliumot, Jézus üzenetét kívánja közvetíteni: legyetek irgalmasok, ahogy az Isten, a ti Atyátok is irgalmas. Ez az evangélium lényege. Amikor II. János Pál előmozdította az isteni irgalmasság ismeretét és tiszteletét, magára Jézusra hívta fel a figyelmet. Ahogy Dives in misericordia (Irgalomban gazdag Isten) kezdetű enciklikájában is írja, Jézus maga az isteni irgalmasság. A kongresszusnak az a feladata, hogy jobban megismertesse azt, ami Jézus örömhírének középpontját jelenti. A bűn arra késztet minket, hogy azt gondoljuk, Isten nem szeret bennünket. Ez az eredeti bűn közvetlen következménye. Ezért olyan fontos az irgalmasság megismerése, hogy tudjuk: Isten szeret bennünket a bűn ellenére is.

Jézus a végső ítéletről szóló evangéliumban nem azt kérdezte, hogy mindennap voltál-e szentmisén. Azt mondta: éheztem és ennem adtatok, mezítelen voltam és felruháztatok. Tehát az irgalmasság cselekedetei fejezik ki a megélt irgalmasságot: a megbocsátás, az irgalmas szamaritánus, aki felebarátként viselkedett, aki segített és nem ment el a szenvedés mellett. XVI. Benedek pápa április 2-án ötvenezer hívő részvételével szentmisében emlékezett meg elődje halálának harmadik évfordulójáról. Homíliájában méltatta pápaságának kegyelmi gyümölcseit. Üdvözölte az isteni irgalmasság első világkongresszusának résztvevőit, akik II. János Pál pápa 2000-ben kifejezett prófétai meglátását követve hirdetik az isteni irgalmasság üzenetét. A világkongresszus április 6-ig a lateráni Szent János-bazilikában és az Örök Város más templomaiban, továbbá a Piazza Navonán ezrek részvételével zajlott. Előadások, imatalálkozók, és vallomások váltották egymást több nyelven.

Christoph Schönborn bíboros arra mutatott rá, hogy az irgalmasság a világban lévő igazságtalanságok ellenszere,  az eszköz, amely révén az igazságtalanság ragyogó igazsággá alakul át. II. János Pál pápa 2002-ben, utolsó lengyelországi látogatása során ebből az etikai és spirituális alapelvből kiindulva jelölte meg az egyház küldetését: a hívek legyenek az irgalmasság tanúságtevői. Az irgalmasság magva csak akkor ereszt gyökeret, ha az igazság fénye világítja meg. A bécsi érsek szerint nevén kell neveznünk a bűnöket, ily módon elismerjük kudarcainkat és tévedéseinket. Az eutanázia – mondta – gyilkosság, amelyet az irgalmasság leple alá kívánnak elrejteni. Minden ember szíve megváltozhat azonban, ha megtapasztalja Isten szeretetét, mint ahogy erről a jobb lator esete is tanúskodik. Az irgalmasság a történelem tevékeny és dinamikus ereje – mondta Camillo Ruini bíboros. A pápa római helynöke a lateráni Szent János székesegyházban beszédében kiemelte az egyház feladatát: tanúságot tenni Krisztusról az emberek üdvössége érdekében, tudva azt, hogy csak az irgalmasság révén juthatunk el a kiengesztelődésre.

Isten szeretete az embert az üdvösségre vezeti el, ez a szeretet leszáll nyomorúságunkba – mondta Francis Arinze bíboros. Isten nem hagyta magára az emberiséget Ádám bűnbeesése után, hanem megígérte a Megváltó eljövetelét. Elküldte egyetlen Fiát, aki magára vette emberi természetünket. Isten igazságos, ugyanakkor irgalmas. Ártatlan Fia bűneinkért vállalja az áldozatot, a büntetést, értünk szenved. Isten igazságosságát teljesíti. Mivel Krisztus emberi természettel is rendelkezik, emberként szenved. Isten tehát százszázalékosan igazságos és százszázalékosan irgalmas. Olyan misztérium ez, amelyet az ember nem találhatott volna ki: Isten jósága mérhetetlen – tette hozzá Francis Arinze bíboros.

Audrys Backis litván bíboros, vilniusi érsek abból a városból érkezett a világkongresszusra, ahol Szent Fausztina nővér sokáig élt. Ezt nyilatkozta a Vatikáni Rádiónak: „Amikor Vilniusba érkeztem, felfedeztem az isteni irgalmasságot. Isten Anyja fogadott be, amikor megérkeztem. Fausztina nővér boldoggá avatása után felfedeztem minden nyomát annak a történetnek, amely éppen Vilniushoz kapcsolja az isteni irgalmasság lelkülete terjesztésének kezdetét. Lelkipásztori kötelességemnek érzem, hogy tegyek valamit azért, hogy ez a tisztelet, főleg az isteni irgalmasság misztériumának megértése egyre jobban megvalósuljon az egyházban.” XVI. Benedek április 6-án, a Regina Coeli elimádkozása után arra buzdította a világkongresszus résztvevőit, legyenek Isten irgalmasságának tanúi, a remény forrása minden ember, az egész világ számára.

A bécsi bíboros érsek a Szent Péter téren bemutatott szentmisével lezárta az isteni irgalmasság első világkongresszusát. Homíliájában arra mutatott rá, hogy az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan mi is gyakran győzedelmes kereszténységre vágyunk, amelynek sikerei kézzelfoghatóak. Azt kívánjuk, hogy a keresztény hit határozza meg a politikai, gazdasági életet, a médiumok „köztereit”. Azt gondoljuk, hogy mindez áldást jelentene országaink számára. Ezzel szemben gyakran éppen ellenkező irányban haladnak az események: számos nemzetet a hatalomvágy, a korrupció, a gazdasági érdekek irányítanak. Az emmauszi tanítványokhoz hasonlóan ma is sokan csalódottan távoznak az egyházból, mert nem ismerik fel Krisztusban a Messiást, az emberré lett Istent. De ha a tanítványokat követve mi is vendégül látjuk Krisztust, akkor megérezhetjük közelségét, mi is felismerjük a megtört kenyérben Jézust. Ráébredünk, hogy műve nem politikai vagy katonai győzelem, hanem saját életének odaadása. Schönborn bíboros arra buzdította a híveket, hogy mindennapi életükben tegyenek tanúságot a megtapasztalt isteni irgalmasságról, és gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit. (Vatikáni Rádió)