E kenyérszaporítást is nagyon lényegesnek tartották Jézus tanítványai, ezért jegyezték fel négyszer is az evangéliumokban. Máté leírása szerint Jézus apostolaival együtt pihenni készült egy elhagyatott helyre, de sokan megtudták, hogy hova megy, és nagy tömeg gyűlt össze mindenfelől, hogy hallgassák őt. Jézusnak „megesett a szíve” a hatalmas tömegen, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj (Mt 6,34), és napnyugtáig oktatta őket.
Jézus azonban nemcsak az egybegyűlt emberek lelkével törődik, hanem szeretetében arra is van gondja, hogy testük számára táplálékot adjon. János evangéliuma mondja el, hogy a sok ezer emberre rúgó tömegben csak egy fiúnak volt öt árpakenyere és két hala. Talán azért hozott magával ennyi élelmet, hogy jó pénzen eladja az éhes tömegnek, de amikor Jézus elkéri tőle a kenyereket és halakat, jó szívvel azonnal odaadja. Jézus ez után következő ténykedését Lukács olyan szavakkal írja le, amelyek az olvasónak azonnal az utolsó vacsora eseményét juttatják eszébe: Jézus fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, áldást mondott, megtörte a kenyeret, és tanítványainak adta, hogy szétosszák az emberek között. Lukács írásaiban a „kenyértörés” szó az Eucharisztia végzését jelenti (ApCsel 2,42). A maradék összeszedését is azért emeli ki az evangélium, hogy ezzel az Eucharisztia régebbi előképére, a mannára történjen rejtett utalás: a Biblia szerint a sivatagban vándorló Izrael népének az Úristen mindennap csodásan adományozott egy „manna” nevű eledelt. Ez az eledel azonban olyan volt, hogy ha a szükségesnél többet szedtek belőle, másnapra megromlott.
A Jézus által az e világ pusztájában vándorló Isten népének adandó eledel nem ilyen romlandó, ellenkezőleg, maga a feltámadt Krisztus, és ezért az, aki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A Jézus által csodásan megszaporított kenyérrel az egész tömeg jóllakott. János evangéliuma szerint lelkesedésükben Jézust királlyá akarják tenni. Az ő királysága azonban nem e világból való. Elbocsátja tehát a tömeget, és egyedül visszavonul egy hegyre. Aztán folytatja útját, mely végül a Golgotára vezet: az Atya iránti engedelmes szeretetből életét odaadó Krisztus a kereszten mutatkozik meg mint a mindenség királya: Jézus végső szegénységében, megaláztatásában és odaadásában ragyog fel annak az Istennek végtelen dicsősége, aki maga a szeretet. Most is, minden szentáldozásban, Jézus adja a szeretet áldozataként önmagát nekünk, hogy általa éljünk.
