Jézus a járdaszigeten

A papi összejövetel egybeesett a háromhetes napközistábor befejezésével, ahol egyetemista fiatalok közel ötven gyerekkel foglalkoztak. Az utolsó nap délutánján az atyák elmondták a gyerekeknek hivatásuk történetét, majd mise zárta az alkalmat. Érdemes felidézni néhány történetet. Farkas Attila arról beszélt, hogy érettségi után különös álma volt. Jézust az egyik forgalmas budapesti utcán pillantotta meg: magányosan álldogált. A sietős léptekkel járó emberek közömbös tekintettel mentek el mellette. Amikor odalépett hozzá, Jézus szomorúan rátekintett, és megkérdezte tőle: „Te is el akarsz menni?” Úgy érezte, ezt nem teheti meg… A piarista Vereb Zsolt elsősorban piarista tanárainak köszönheti hivatását, míg Müller György hivatásának alakulásában a regnumi atyáknak volt a legfontosabb szerepük, akiknek mindig volt idejük, hogy beszélgessenek a gyerekekkel. A váci egyházmegyés Varga András hivatása egy középiskolai beszélgetéshez kötődik. Osztálytársai egyszer elé álltak, és megkérdezték, miért nem jár velük vasárnap mulatni. Nyelt egyet, és azt mondta, hogy vasárnap templomba szokott járni. Emlékezetes számára az az eset is, amikor egy idős, számára idegen hölgy a templom kapujában megszólította, e szavakkal: „Imádkozom, hogy pap legyél.” A misén Müller atya kitért arra, hogy a hivatás felismerésében mekkora segítség lehet egy plébánia közössége, ahogyan ezt az újlaki templom elmúlt évtizedei is igazolják. Nagy Károly, a veszprémi székesegyház plébánosa arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak papi hivatásokért, majd XVI. Benedek pápát idézve hangsúlyozta: a mai világ sok szempontból romhalmaz. Szükség van olyan emberekre, papokra, akik Krisztus keresztjét, szeretetének jelét felemelik, és segítenek az utat és reményt vesztett embereknek.

a szerző újlaki plébános