A telep lebontásával a környék elhagyatottá vált, a kis kápolna ajtajára lakat került. Egészen 2000-ig kellett várni arra, hogy a plébánia birtokba vehesse az enyészetnek indult, romos épületet és a körülötte lévő területet, hogy megújulhasson a közel hetvenéves kápolna – mondja Musits Antal plébános úr. 2002 óta a hívek segítségével folyamatosan alakították ki a kálváriát, a kert végében a lourdes-i barlang és egy tábori oltár a hármas halommal körülvett kettős kereszt előtt. 2006 őszén kezdték meg a kápolna felújítását Jahoda Róbert építészmérnök, a Szent Adalbert plébánia hívének tervei szerint. 2007 augusztusára minden készen állt, már csak a belső berendezés hiányzott. A nyár folyamán a plébános keze nyomán elkészült az oltár és az ambó is. A plébánia hívei szívesen járnak ide, ahol a Duna közelsége miatt mindig frissebb a levegő. – Szombatonként a cserkészek játszónapot szerveznek a gyerekeknek, jönnek a hittanos csoportok szülőkkel együtt, szabad tűznél megfőzik az ebédet, délben a lourdes-i barlangnál elimádkozzák az úrangyalát, majd előkerülnek a pingpongasztalok, a csocsó, és a játék örömével gazdagodva mennek haza. A környék idősebb hölgyei szeretettel ápolják a kertet, gondozzák a virágokat – meséli a plébános. Egy-egy összejövetel alkalmat ad rá, hogy felvonják az országzászlót, elénekeljék a Himnuszt, a Szózatot, így nevelve hazafiasságra az ifjúságot. Október 13-án rózsafüzér-imádkozásra jöttek össze a hívek, nagyböjtben keresztutat járnak, melynek állomásait a hittanos gyerekek rajzai díszítik. Az évek során a közös munka és ünnepek közelebb hozták egymáshoz az embereket. A felújított kápolna így nemcsak Isten hajléka, hanem a plébánia híveinek kulturális centruma is lett.
