Jel(en) lenni

A kiváló tanárnő úgy fogalmazott: a hit évével kapcsolatban különösen lényegesnek tartja a nyilvánosságot, a média szerepét, a városban élőkkel, a plébániákkal és a más egyházakkal elindított kapcsolatok ápolását és erősítését, az egyházi közösségek tagjai között pedig a kapcsolati hidak építését, az egymásra figyelést, az emberi értékeket, amelyeket egyedül Isten képes áldássá tenni.

Egykori tanárnőm a szívemből szólt, s elmondta mindazt, amit a hit évében magam is szeretnék meg- és átélni – minél többeket fényre gyújtva e spirituális „sötétségben”. Mert csak apró „szentjánosbogarak” fénye mellett van reményünk arra, hogy akár egy fél lépést is tegyünk a nekünk kijelölt úton, melyre az ellenerők „közbenjárására” gyakran telepszik sűrű, már-már feloszlathatatlannak látszó köd. Világiak és egyháziak azonban sokat tehetnek a tisztánlátásért.


Mint Fábry Kornél kaposfüredi plébános elmondta, örülne, ha e tematikus évben minél több alkalom adódna a párbeszédre egyházi vezetők, papok és nem hívők között. Úgy látja, különösen hatékony volna, ha az emberek személyesen is találkozhatnának az egyházi vezetőkkel.

Óriási szenzáció volt, amikor Schönborn bíboros egy bécsi nagyáruházban sorra megáldotta a gyerekeket, akiket odavittek hozzá. Az arra járókat az fogta meg különösen, hogy saját megszokott környezetükben találkozhattak érsekükkel. Fábry Kornél atya szívesen szervezne beszélgetést egy kávézóba, ahol a jelenlévők feltehetnék kérdéseiket az egyház meghívott képviselőjének. A kaposfüredi plébános szerint egy-egy ilyen találkozó kölcsönösen gazdagítaná a résztvevőket. Az egyházon belüli berkekben pedig véleménye szerint olyan fórumra lenne szükség, ahol a mai világgal folytatott párbeszédet lehetne megtanulni; azt, hogy a katolikus vagy keresztény „zsargon” miként ültethető át napjaink emberének nyelvére. Ötletből tehát nincs hiány, s láthatóan mindez elsősorban nem pénz, hanem érzékenység, eltökéltség, amolyan „szent őrület” kérdése, amely – vállalva a jelszerepet – erősítheti az egyén és az egyház hitelességét, megkönnyítve a lépéspróbákat Isten és egymás felé.

Bárcsak minél több ilyen „szent őrülttel” találkoznék!