Ma Adél és Fruzsi ministrálnak. Felveszik a kis ministránsruhájukat, csengetnek a csengettyűvel, és segítenek az óvónőnek meggyújtani a teamécsest. „Ég a gyertya, ég, el ne aludjék, kis szívünkből a szeretet ki ne aludjék” – éneklik a gyerekek. A Liliomkertben minden reggel van áhítat, s a csoportok hetente szentmisén is részt vesznek. Öt csoport három telephelyen működik, közel százhúsz gyerekkel és több mint tíz óvónővel. 1994-ben alapították meg az óvodát, a szülők kérésére. „Úgy bízta rám Varjú Imre plébános az alapítást, mintha azt mondta volna: menj el a boltba, s vegyél egy kiló kenyeret” – meséli Náray-Szabó Gézáné, az intézmény vezetője. Mindenki Zsuzsanyója negyven éve van a pályán, állami óvodában kezdte. Mint mondja, májusban jött a katolikus ovi ötlete, s szeptemberben már közel ötven család csemetéje járhatott oda.
Az óvoda épületét Oross Jenőné, Margit néni balettoktató hagyományozta a kicsikre. Ez az ő otthona volt. „Én is odaadnám a traktoromat Dodónak!” – jelenti ki egy kisfiú. Egy kislány pedig megállapítja: „Nem szabad irigykedni, a kistestvérünknek is kölcsön kell adni a játékot attól, hogy a miénk.” No, hát Margit néni sem volt irigy, de mivel az épületet 1920-ban emelték, az átvételkor nem volt valami jó állapotban. Közel tizenöt évet kellett várni, hogy tatarozzák. „Nem volt itt európai uniós szabványnak megfelelő játszótér sem, csak fű meg egy kupac homok” – így Zsuzsanyó. De a körülmények senkit sem érdekeltek, mindenki örült, hogy katolikus szellemben nevelkedhet a gyermeke. Egyszer például azzal kereste fel az óvodát egy nagymama, hogy az unokájának sem az apja, sem az anyja nem vallásos, de ő szeretné, ha ide járna a kicsi, mert azt hallotta, hogy itt a rossz gyerekből is jót csinálnak.
A gyermeküket újonnan beírató szülők közül sokan kérdezik, hogy miben más egy katolikus óvoda, mint egy nem katolikus. Zsuzsanyó így felel nekik: „Ugyanazt tanítjuk, mint más helyeken, mesét olvasunk, kirándulunk, énekelünk, csak épp mi eggyel többen vagyunk, s ez az egy Jézus.” Ha az egyik gyerek kikapja a másik kezéből a játékot, rögtön jön a válasz: „Nem leszek a barátod!” Ilyenkor az óvó nénik figyelmeztetik: „Állj csak, Jézus sem mondta senkinek, hogy nem lesz a barátja, ha rosszat tett. Te pedig megbántottad a kis társadat azzal, hogy elvetted a játékát, ahelyett, hogy szépen elkérted volna.” Rájönnek aztán, hogy a szép szavaknak, az őszinte gesztusoknak nagyobb erejük van. Nemrég egy kislány a születésnapját ünnepelte. Arra kérte a családját, játsszanak vele szülinaposat, ahogyan az oviban is szokták. „Hát az meg milyen?” – kérdezték tőle. A kicsi az asztal köré ültette a szülőket-rokonokat, s mondta, hogy kívánjanak neki szépeket. „Kis unokám, én azt kívánom, hogy…” – kezdte a nagyapa. „Ne, papa, nem jó, nem néztél a szemembe!” – szakította félbe a gyerek.
Az óvónők rendszerint a szülőket is bevonják az óvodai programokba, s az egyik legfőbb céljuk, hogy az okostelefonok világában megmutassák nekik az együtt játszás örömét. Ezért hát a szülői értekezleteken bábokat és barkácsolt társasjátékokat készítenek, amelyeket aztán otthon kell befejezniük. Zsuzsanyó szerint az óvoda feladata, hogy ne csak a gyerekekkel, hanem általában a családokkal foglalkozzon. „Istenem, kérlek, vigyázz rám, a szüleimre meg a testvéremre!” – imádkozik az áhítat végén az egyik gyerek. „Ámen!” – mondják rá a többiek. De futás, következik a tízórai, s még a ceruzákat meg a kirakókat is el kell pakolni!
Fotó: Kissimon István
Albumnyi hit
A Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet szakmai konferenciát szervezett katolikus óvodapedagógusok számára május 10-én, Budapesten. Áttekintették az elmúlt tíz évet, s kiállították azokat az albumokat, amelyeket a hit éve alkalmából meghirdetett programokról készítettek a szülők, a nevelők és a gyerekek.
