Kassán született 1911. augusztus 18-án, kilencgyermekes családban, negyedikként. A hat fiúból három jezsuita pap lett. István a gödöllői premontreieknél érettségizett. (A rend kassai gimnáziumában erre nem volt módja, mivel cserkészként társaival magyar nótákat énekeltek a kassai Fő utcán menetelő csapatukban, ez pedig a fiatal Csehszlovák Köztársaságban „államellenes tevékenységnek” minősült, ezért kizárták az ország összes középiskolájából.) 1929 szeptemberében Budapesten belépett a jezsuita rend magyar tartományába. A noviciátus után Németországban tanult, majd Pécsett töltött egy évet. Ezt követően engedélyt kapott, hogy Kínába menjen misszióba 1936-ban. A nyelvtanfolyam után a filozófiát és teológiát Sanghajban, a Zi-Ka-Wei főiskolán végezte, ahol licenciátust szerzett belőle (1939-42). Sanghajban szentelték pappá 1941. május 31-én. A tamingi egyházmegyébe inkardinálták. 1943-44-ben Tamingban a kisszeminárium prefektusa volt. 1946-48 között a városban és környékén végzett missziós munkát, majd 1949-51 között Changyuanban. A kommunista elnyomás kezdetén kórházat is igazgatott, majd 1952-54 között ismét missziós tevékenységet folytatott, majd házi őrizetben tartották. 1954 novemberében kitoloncolták Kínából, Makaóban élt „számkivetésben”. 1956-57-ben Putzéban a tajvani nyelvet tanulta, és közben missziós munkát végzett. 1958-ban Chiayiban plébánoshelyettes, és az ekkor alakult Távol-keleti Provincia tagja lett. 1960-69 között Lutsaóban a szegények számára kórházat épített, majd annak vezetőjeként dolgozott.
1972-től a tajvani Hsin-Chuban volt plébános és a fejlődésben elmaradott gyerekek számára alapított intézet igazgatója. 1998-ban ezért az államfő magas érdemrenddel tüntette ki. István atya 2002-ben Magyarországon is az elnöki listára került kitüntetésre. 2003-ban tiszteletbeli doktorrá avatták a tajvani Providence Universityn.
