Jár már Bercel!

Megindult, imbolyogva lépdelt,
Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét,
Előre dobva kicsi testét,
Sikoltva a nagypapához ért,
Aki karjába szorította,
Kiáltva: jár már a kis Bercel!
S emelte büszkén a magasba,
Egészen föl a csillagokig,
Megmutatni unokájának,
Ha már nem itt lent, majd hol lakik.
Az iszkaszentgyörgyi
könyvtárban

1.
Olyan szép este volt,
mikor téged köszöntöttünk Iszkán!
Boldoggá tettél minket ismét,
hát áldjon az Isten,
          Bella István.

2.
Mécs bugyrában szavak –
gyönyörű este volt.
Könnyes – Téged idéztünk Iszkán.
Boldoggá tettél minket ismét,
áldjon érte Isten,
          angyal Bella István.

Bobory Zoltán (1946)
Székesfehérvárott élő költő, író,
a Vár folyóirat főszerkesztője