S vajon szeretet lehetett-e mit
becsapván súgott érzékek ösztöne?
Igaz boldogság a mindig távolit
hozza közelbe, kegyszedőt így törve le.
Minden hordozza a hiúság képeit,
mosolyát! Az igaz szeretet rejtezik,
leple mögül hazug örömet hagyva kint.
Bár végleg elhagyva ezeket, mind
meghallanánk az örök hon visszhangjait,
melyeknek rabtartói még idő-partjaink.
Tóth Sándor fordítása
