Jáki Sándor Teodóz-emlékút

Ha csak tehette, mindig vitt magával valakit. Többen is lehettünk a „sofőrjei”, s egyszersmind útitársai, beszélgetőtársai és tanítványai. Nemegyszer hallottuk tőle:

„Kiskolléga! Ha olyan templomba lépsz, ahol addig még nem jártál, mindig mondj imádságot három dologért: Először is imádkozz azokért, akiket a Jóisten rád bízott (családod, gyermekeid, barátaid). Másodszor imádkozz azokért, akikre téged bízott (szüleid, tanáraid). Harmadszor imádkozz a határainkon túl élő magyar testvérekért. Egy ráadás imádság pedig szóljon azért, hogy még egyszer visszatérhess ide.”

E visszatérésre kívántunk alkalmat teremteni idén a Teodóz atya emlékére megszervezett iskolai csereprogrammal is. A korábbi években több alkalommal is szívesen kísérte el a győri bencés diákokat erdélyi kirándulásaikra. Különösen nagy szeretettel látogatott el a gyimesfelsőloki Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceumba, amelyet kedves paptársa és barátja, Berszán Lajos atya alapított az ezredforduló táján. Itt csángó és székely fiatalok magyarul és közösen tanulnak, magyarul élik meg vallási ünnepeiket, s ezáltal ugyan azt az élményanyagot gyűjtik be életük ezen különösen fogékony szakaszában.

A győri Czuczor Gergely Bencés Gimnázium XI. B osztálya Tóth Sándor osztályfőnök úrral idén arra vállalkozott, hogy a gyimesfelsőloki iskolával együtt pályázatot nyújt be egy ötnapos erdélyi cserekirándulásra.


Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő által kiírt Határtalanul! – a nemzeti összetartozás operatív programja keretében látogattuk meg a testvériskolánkat.

Ott Anikó tanuló beszámolójában így fogalmazta meg tapasztalatait:

„Kirándulásunk középpontjában nemcsak a történelmi Magyarországhoz tartozó gyönyörű városok és festői tájak álltak, hanem utunk névadója, Jáki Sándor Teodóz bencés atya is. A »csángók apostolaként« emlegetett Teodóz atyát többen személyesen is ismerhettük. Olyan helyeken járhattunk, ahol ő is gyakran megfordult, és olyan emberekkel találkozhattunk, akik szintén ismerték és szerették őt.

Többek között elzarándokoltunk Csíksomlyóra is, ahol »a Napba öltözött asszony« szobra előtt imádkoztunk, és kéréseinkkel fordultunk hozzá, ahogyan Teodóz atya is tette. Majd Csíkszeredára utaztunk, ahol többek között megcsodálhattuk a Makovecz Imre által tervezett igazán különleges templomot is. Aztán Szelykefürdőre látogattunk el, ahol a székelyek tiszteletből állított kapuinak során keresztülhaladva felmentünk Orbán Balázs sírjához. Parajdon is elidőztünk, majd visszatértünk Magyarlónára a már ismert családokhoz. Az utolsó nap még megálltunk Nagyszalontán, hogy megnézzük Arany János Csonkatornyát, amely egy gazdag kiállításnak ad otthont.

Köszönettel tartozunk mindenkinek, aki segített minket, hogy eljuthassunk Erdélybe. Kiváltképp hálásak vagyunk osztályfőnökünknek, Tóth Sándor tanár úrnak, aki mindezt lehetővé tette számunkra, és »Erdély-szakértőnknek «, Molnár Jenő úrnak, aki rengeteg hasznos és izgalmas tudnivalót osztott meg velünk.”