„Itt mindenki győz”
Fotó: Lambert Attila

 

 

A Pécsi egyházmegye oktatási intézményeinek évzárójára igyekszünk Máriagyűdre. De minden másképpen van, mint gondoljuk. Ünneplőbe öltözött, vigyázzban álló gimnazistákra, hosszú beszédekre számítunk – vidám közösségi együttlétbe csöppenünk. Ez a nap az élménypedagógia jegyében telik, vagyis már olyan, mintha a vakáció első, és nem a tanév utolsó napja lenne.
Máriagyűdöt fiatalok százainak zsivaja tölti meg. A hatalmas fák árnyékában, a kegyhely játszóterén akadályversenyt rendeznek. Itt van Udvardy György püspök is, és derűsen figyeli, ahogyan a gyerekek átadják magukat a játék örömének.
A rendezvény hangulata, a Te Deum minden hivatalos merevséget nélkülöző jellege arra utal, hogy a Pécsi egyházmegyében igyekeznek az evangelizáció legkorszerűbb eszközeivel élni. Átgondolt programot sejtünk az idilli délelőtt mögött.
– Ez a tanévünk is a másfél éves munkával kidolgozott egyházmegyei közoktatási stratégia, nevelési koncepció jegyében telt már, amely minden iskolát, a régieket és az újonnan átvetteket egyaránt az egyházmegye egészébe illeszt, és egyszerre vállalja az elitoktatás és a hátrányban levők felzárkóztatásának feladatát, nem lát a kettő között ellentétet – mondja a püspök.
– Nevelési elveinket a keresztény antropológia határozza meg; annak felismerése, hogy az ember nem csupán a feje, az intellektusa. Az egész emberben gondolkodunk, aki egyszerre bűnös és megváltott. A pedagógusainkra ezért mindig nevelőként is gondolunk, és nem kizárólag az oktatói szerepüket hangsúlyozzuk, mint az régen általános volt. Nevelő közeget akarunk az iskoláinkban kialakítani, amelynek a diákok, a tanárok és a szülők egyaránt a részei. De a szülő elsődlegességét valljuk, és az ő bevonását, segítését-erősítését tartjuk a legfontosabb fel­adatunknak.
A maihoz hasonló programoknak is nagy szerepük van ebben a nevelési koncepcióban. Úgy tapasztalom, hogy a fiatalok észreveszik és értékelik, ha értékeket mutatunk fel nekik, és ha valamiért lelkesedni tudnak, szívesen „odateszik magukat”, vállalnak akár nehéz feladatokat is. Ha azt mondjuk nekik: tornaóra, talán nem örülnek különösebben, de ha játékos és egyben ügyességet kívánó feladatok megoldására kérjük őket – mint ez ma itt történik –, szívesen, sőt örömmel csatlakoznak. Az ötvenórás kötelező közösségi szolgálatot például ennek szellemében a karitatív tevékenységek megszerettetésére igyekszünk felhasználni.

*

A versenyt figyelve feltűnik, hogy a feladatok többsége valamilyen történet, mese részeként adódik: repülő szőnyegen utazva kell ügyeskedni, vagy az a tét, sikerül-e átjutni egy szakadék fölött (híd nincs), máskor pedig egy mocsáron, cölöpről cölöpre ugrálva. A játék tehát „halálosan” komoly, és komoly a tétje is: tudunk-e közösségként összedolgozni, a nehézségeken együtt felülkerekedni.
– Tizenegy intézményünkből, Baranya és Tolna megyéből: Komlóról, Mohácsról, Paksról, Siklósról, Szekszárdról, Tamásiból és Tolnáról négyszázötven gyerek és ötven pedagógus érkezett ma ide: hetedik, nyolcadik és kilencedik osztályosok – tudom meg Tóth Lászlótól, az egyházmegye közoktatási irodájának vezetőjétől. – A második olyan alkalom ez, amelynek során az ünneplést a játékkal kapcsoljuk össze. A múlt évben egyéni kutatás volt a fel­adat, idén a csapatmunkára helyezzük a hangsúlyt. A közösségi szellem erősítésére törekszünk. Öt helyszínen kell helytállni: köteleken mászva, ügyességi játékokban, sport­vetélkedőben, egy Mária-kép festésében, a helyi természeti és kulturális kincsek felfedezésében, valamint ­activityben.
Szándékunk a kegyhely megszerettetése is: hogy ne olyan helyként gondoljanak rá a fiatalok, ahol „csak” imádkozni lehet, hanem egészen itthon érezzék magukat Máriagyűdön, kedves emlékeket kapcsoljanak hozzá, és szívesen visszatérjenek ide.
A püspökünk fontosnak tartja, hogy a fiatalok pasztorációjában egyre nagyobb szerepet kapjanak az ilyen, a protokollon túlmenő programok, amelyeken ő is jelen van a diákok és tanáraik körében, méghozzá a megszokottnál kötetlenebb formában.
Az élménypedagógia hívei vagyunk. Versenyt rendezünk, de itt valójában mindenki győz. Minden diák számára ajándékkal készültünk. A célunk az, hogy igazán vidám, izgalmas és tartalmas nap házi­gazdái legyünk. A hitoktatási, a közoktatási és a pasztorális iroda minden munkatársa ennek érdekében dolgozott az utóbbi hetekben.

*

A kegytemplomban háromkor mise kezdődik. Dohány Zoltán siklósi plébános, a helyi iskola püspöki megbízottja tartalmas útravalóval igyekszik ellátni a szünidőre készülő fiatalokat. Olyan kereszténységről beszél nekik, amely nem marad a templom falai között.
– Fontos, hogy Jézus jelen legyen az iskoláinkban, és mi magunk: diákok, tanárok, szülők vagyunk azok, akik lehetővé tehetik, hogy megjelenhessen – mondja. – Velünk volt az elmúlt tanévben, maradjon a nyár folyamán is. Az evangélium tanítása az, hogy kerekedjünk önmagunk fölé, éljünk másokért. „Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” – mint János első levelében olvassuk. Tegyünk így a szün­időben is! Jelenjen meg Jézus mindig ott is, amerre a nyáron éppen járunk.