„Az Úristen mindig lépésről lépésre vezetett. Az út, amelyet végigjártam, hosszú” – kezdte hivatásának történetét Puskás Balázs, aki mélyen hívő, katolikus családba született. Tizennyolc évesen, egy taizéi zarándoklat alkalmával, az emmauszi tanítványok történetével érintette meg Isten. „Hirtelen megéreztem, hogy ez a rész nekem szól: Jézus arra figyelmeztet, hogy rövidesen eltűnik a szemem elől, s az életemben egy nagyon nehéz időszak következik. Ebben a nehézségekkel teli időszakban közel kell maradnom az Eucharisztiához, s majd az apostolok között fogok újra Jézusra találni.” Innentől kezdve kezdte el kutatni, hogy melyik is lehet az a közösség, amelybe Isten hívta: a keresés a jogi egyetemen végzett tanulmányok között is megmaradt, olyannyira, hogy szociális munkásként előbb a Csepeli Családsegítő Szolgálatnál, majd a Magyar Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozott. „Szociális munkásként könnyen úgy érzi az ember, hogy mivel jót tesz másokkal, minden rendben van, minden jól megy az életében. Egy idő után felhagytam az »apostolok keresésével «. Úgy gondoltam, hogy a munka, amelyet végzek, igazán apostoli jellegű, és különben is: én már küszködtem eleget – ha Isten úgy gondolja, hogy még mindig nem vagyok a helyemen, most már lépjen ő. Én már megtettem a magamét. Be kell vallanom, hogy közben az életstílusom is megváltozott: egyre lazább lettem, és az Istennel való belső kapcsolatom is leépült.” Isten megtette a maga lépéseit: huszonnégy éves volt, amikor autóbalesetben elvesztette a barátnőjét – ez a halál döbbentette rá az élet véges és megismételhetetlen voltára. „Rájöttem, hogy az időm véges, és nem arra van, hogy elfecséreljem. Hogy Krisztus bármelyik pillanatban megérkezhet, »mint a tolvaj«. Noha elkezdett változtatni az életén, és Krisztus hívását is felismerte – mégsem tudott igent mondani. A kezdeti lelkesedés után visszatért korábbi életviteléhez, majd testvérével Rómába ment egy nagyböjti lelkigyakorlatra, amelyet a Krisztus Légiósai Kongregáció szervezett. Ebben a közösségben ismerte fel azt a fajta apostoli lelkületet, amelyre Isten hívta. A jogi egyetemet már megszentelt életűként fejezte be, majd Mexikóban és az Egyesült Államokban dolgozott.
