Fotó: Mindszenty Alapítvány
Ez a költői vallomás Isten Szolgája Mindszenty József bíborostól származik, aki a magyar szentek lelkes tisztelője volt. Szülőfaluja és egyben saját választott neve is a mindenszenteket idézi. Főpásztorként mindig szívügyének tartotta a magyar szenttéavatási ügyek előmozdítását. Az életszentség virágzásának első korszaka hazánkban a középkor. Magyarország apostola, Szent István király uralkodói családja sok szentet és boldogot adott mind a nyugati, mind a keleti Egyháznak. Találó kifejezés az Árpád-házra a szent királyok (és királylányok) nemzetsége. Szent István 2000. augusztus 20. óta nem csupán a Katolikus Egyház szentje. Ortodox szentté avatását elsőként – a magyar államalapítás millenniumi évében – a konstantinápolyi pátriárka, 2007-ben pedig a moszkvai szent szinódus rendelte el. Ő az első, akit a nagy nyugat–keleti egyházszakadás óta a Katolikus Egyház és a Görögkeleti Egyház is oltárra emelt. Az újkori vallásháborúk új szentekkel ajándékozták meg a Magyar Katolikus Egyházat. Ezt követően legújabb vértanúink és hitvallóink korszaka a XX. század lett, a nemzetiszocialista és a kommunista önkényuralom egyházüldözésének időszaka.
A magyar boldogok és szentek körét ki szűkebben, ki tágabban határozza meg. Az országos tiszteletnek örvendő legismertebbek mellett sok az elfeledett vagy olyan példakép, akinek a tisztelete magyar származása ellenére idehaza nem honosodott meg. Hogy kiket tekintünk magyar szenteknek, azt nem feltétlenül a származás vagy az életút magyar vonatkozásai határozzák meg. Az évszázadok során a döntő tényező a kultusz alakulása volt. Akiket itthon szélesebb körben tiszteltek elődeink, azokat magyar szenteknek tekintették, akkor is, ha ebben a tiszteletben más népek vagy akár egy egész földrész osztoztak velük. Így lehettek közös magyar–lengyel, magyar–bajor és egyéb közép-európai példaképeink, sokuk tisztelete szerte Európában és a tengereken túl is elterjedt.
Napjainkban, a szentté avatások rendjének XX. századi átalakulásával a püspöki kollegialitás szellemében újra fontos szerepet kapnak a helyi főpásztorok, így sokkal egyértelműbben köthető egy-egy szentté avatásra jelölt személy ahhoz az országhoz, ahol az ügyben érdekelt egyházmegye található. Folyamatban lévő magyar ügyeknek legszűkebb értelemben tehát azokat nevezhetjük, amelyek illetékesei Magyarország területén működő főpásztorok. Tágabb értelemben ide sorolhatjuk azokat az ügyeket is, amelyek a határon túli magyar többségű és magyar püspökök által vezetett egyházmegyék illetékességébe tartoznak, és maguk a jelöltek is magyar identitással rendelkeztek. Még tágabb kitekintéssel örülhetünk azoknak a híreknek, amelyek magyar nevű vagy kötődésű jelöltek ügyeiről számolnak be. Ilyen volt ez év januárjában a csángó Antal Veronika vértanúságának vagy korábban Vándor (Puchner-Wech) József szalézi szerzetes életszentségének pápai elismerése. Tudnunk kell azonban, hogy a Szentszék kizárólag az első kategóriába foglalt jelölteket tekinti magyar jelölteknek. Ebben az írásunkban az anyaországi és a határon túli magyar ügyekkel foglalkozunk.
Mielőtt sorra vennénk ezeket, Isten Tiszteletreméltó Szolgája Brenner János boldoggá avatására készülve tekintsünk rá az utóbbi két évtized új magyar boldogjaira, mivel a boldoggá avatással egyikük kanonizációs eljárása sem zárult le. Hiszen a boldoggá avatás a helyi szenttisztelet pápai engedélyezését jelenti, szemben a teljes és a világegyház egészére vonatkozó tisztelet elrendelésével, amely a szentté avatással valósul meg. Minden kanonizációs eljárás végcélja tehát a szentté avatás. Az új boldogok esetében a vértanúság vagy az életszentség megvalósulását többé már sem a helyi főpásztor, sem a Szentszék nem vizsgálja. A kanonizáláshoz csupán egy csoda pápai elismerésére van szükség, és ez igaz minden új magyar boldog eljárására, akár vértanú, akár hitvalló ügyéről van szó.
Apor Vilmost 1997-ben (1892–1945; ünnepe: május 23.), Romzsa Tódort 2001-ben (1911–1947; ünnepe: október 31.), Batthyány-Strattmann Lászlót 2003-ban (1870–1931; ünnepe: január 22.), IV. Károly királyt 2004-ben (1887–1922; ünnepe: október 21.), Salkaházi Sárát 2006-ban (1899–1944; ünnepe: május 11.), Meszlényi Zoltán Lajost 2009-ben (1892–1951; ünnepe: március 4.), Bogdánffy Szilárdot 2010-ben (1911–1953; ünnepe: október 3.), Scheffler Jánost 2011-ben (1887–1952; ünnepe: május 17.), Sándor Istvánt 2013-ban (1914–1953; ünnepe: június 8.) avatta boldoggá a pápa. Kevéssé ismert, hogy Boldog Özsébet (1200 körül – 1270; ünnepe: november 13.), a pálos rend alapítóját soha nem avatták boldoggá, évszázadokra visszanyúló tiszteletét Erdő Péter bíboros kérésére 2009-ben a Szentszék ismerte el, emléknapját január 20-án ünnepli a magyar Egyház. És ez a sor 2018. május 1-jén Brenner János boldoggá avatásával folytatódik. Láthatjuk a felsorolásból, hogy a rendszerváltozás óta jelentősen gyarapodott a magyar boldogok száma. Meg kell említeni a szentté avatásokat is: 1995-ben a kassai szentekét, Körösi Márk (1588–1619), Grodziecki Menyhért (1584–1619) és Pongrácz István (1582–1619) vértanúkét (ünnepük: szeptember 7.), 1997-ben Szent Hedvigét (1373–1399; ünnepe: július 18.) és 1999-ben Szent Kingáét (1224–1292; ünnepe: július 24.). Ez utóbbi esetekben évszázadokra visszanyúló eljárásokat sikerült eredményesen befejezni.
Jelenleg a már boldoggá avatottakén kívül tizenegy magyar vonatkozású eljárás van folyamatban. Két vértanúügy, melyekben a boldoggá avatáshoz nincs szükség csoda igazolására: Bódi Mária Magdolna (1921–1945) és a ferences vértanúk, Károlyi Bernát (1892–1954) és hat társa: Hajnal Zénó (1900–1945), Kiss Szaléz (1904–1946), Kovács Kristóf (1914–1944), Körösztös Krizosztom (1909–1944), Kriszten Rafael (1899–1952) és Lukács Pelbárt (1916–1948) csoportos szenttéavatási eljárása. Az életszentség és egy csoda bizonyítását igénylő hitvallók ügyei: Kelemen Didák Sámuel (1683–1744; csak a köznyelvben „tiszteletreméltó”), Hám János (1781–1857), Bogner Mária Margit (1905–1933), Kaszap István (1916–1935), Marton Boldizsár Marcell (1887–1966), Mindszenty József (1892–1975), Bálint Sándor (1904–1980) és Márton Áron (1896–1980), valamint Mester Margit Mária UST (1906–1961) legújabban elindított eljárása.
Kaszap István életszentségét 2006-ban, Bogner Mária Margitét 2012-ben, Marcell atyáét 2013-ban már elismerte a pápa, ezért őket Isten Tiszteletreméltó Szolgáinak nevezhetjük, és már csak egy csoda kivizsgálása és elismerése hiányzik a boldoggá avatásukhoz. A magyar eljárások több egyházmegyét érintenek, és örömhír, hogy az ügyek többsége már a római szakaszába ért. Ezeket összesíti a táblázat.
Ahogyan a táblázatból is kitűnik, Mester Margit Mária UST ügyén kívül valamennyi esetben lefolytatták az egyházmegyei vizsgálati eljárást, és a már említett három esetben az életszentség elismerésére is sor került. További három, előrehaladott szakaszban lévő eljárásunk van: Mindszenty bíborosé, Márton Áron püspöké és Bálint Sándor hitvalló néprajzkutatóé. Az ő esetükben már elkészült az egyházmegyei vizsgálatok anyagát összesítő úgynevezett Positio, amely lehetővé teszi a Szentek Ügyeinek Kongregációja testületi döntéseinek ütemezését és pozitív elbírálás esetén ezeknek az ügyeknek belátható időn belül a Szentatya elé terjesztését. A pápa életszentségről szóló pozitív döntése után kerülhet sor a felterjesztett csodásnak tűnő esetek érdemi elbírálására.
Hám János ügyében tudunk egy XX. század közepén történt csodás gyógyulásról, de az eset kivizsgálása máig nem történt meg. A további magyar vonatkozású eljárások közül Kaszap István esetében lezajlott már egy ilyen tárgyú egyházmegyei vizsgálat, de a csoda a dokumentáció hiányosságai miatt mostanáig nem volt igazolható. Az iratok kiegészítésén jelenleg Sajgó Szabolcs SJ atya dolgozik.
Három esetben szólnak a beszámolók kivizsgált és római értékelésre váró csodás gyógyulásokról. Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit eljárása részeként egy lengyel lány, Maria Januszewicz autóbalesetből történt csodás gyógyulását terjesztették fel a szenttéavatási kongregációhoz. Isten Szolgája Márton Áron közbenjárására egy huszonnégy éves fiú, Bara Zsolt gyógyult ki halálos rákbetegségéből. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros esetében pedig egy nagyon összetett, több tekintetben is halálos, agyi és gerincvelői érintettségű prosztatarák orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulása várja a római értékelést. E két utóbbi esetben csak az életszentség pápai elismerését követően kerülhet sor a vatikáni vizsgálatra, amelynek kimenetelét soha nem láthatjuk előre, ezért további imameghallgatásokat az ő esetükben is várnak az illetékes posztulátorok és egyházmegyék.
A legfrissebb hír pedig, hogy Mindszenty bíboros ügyében a szenttéavatási kongregáció 2018. június 14-ére összehívta a teológus tanácsosok ülését, úgynevezett különleges kongresszusát. Ez nagy jelentőséggel bír az eljárás előrehaladása szempontjából, mert ez a testület vizsgálja és értékeli legmélyrehatóbban az életszentség megvalósulását. Mind az ő, mind pedig a további magyarok ügyében nagy jelentősége van a hívek imádságának, ezek hordoznak minden szenttéavatási eljárást. Ha lehetőség adódik rá, bekapcsolódhatunk az esztergomi és a városmajori hívek minden hónap 6-án, valamint a csehimindszenti hívek minden hónap 29-én bemutatott szentmiséibe, rendszeres imaalkalmaiba, vagy a saját közösségeinkben is teremthetünk hasonló alkalmakat Mindszenty bíboros és a többi magyar jelölt mielőbbi boldoggá avatásának szándékára. Május 5-én Esztergom várja az „egymillió imádkozó magyart”, mindenkit, aki szívügyének érzi a hercegprímás boldoggá avatását, és szívesen kapcsolódik a hagyományos engesztelő zarándokmise közösségéhez, hogy az Egyházért és a magyar hazáért is imádkozzék.
„Magyar útlevéllel a Mennyországba” – ez is lehetett volna a figyelemfelkeltő címe ennek az összegzésnek, de a magyar ügyek száma és eddigi eredményei önmagukban is felhívják magukra a figyelmet. Nemzetközi viszonylatban ugyanis a magyarság lélekszámához képest igen sok boldoggá- és szenttéavatási ügyünk van, és ezek között sok a különleges személy vagy életút, illetve a szerzetesrendi, világegyházi kitekintéssel rendelkező eljárás. Minden életállapot megjelenik a jelöltek között, aktualitásukat az országos ismertség és tisztelet is bizonyítja.
A régi misekönyvekben volt egy fogalom: Magyarország külön miséi. Itt szerepeltek a kizárólag nálunk tisztelt boldogok misekönyörgései. November 13-a pedig a magyar szentek és boldogok közös emléknapja a magyar egyházi kalendáriumban. Jóleső érzés rátekinteni a magyar szentek, boldogok és szentté avatásra jelöltek közösségére, akik között mindannyian megtalálhatjuk a hozzánk legközelebb álló példaképeket.
