A hit évéhez kapcsolódó rendkívüli eseményt még XVI. Benedek pápa hirdette meg, a következő mottót választva: „Egyetlen az Úr, egyetlen a hit.” A hívek világszerte imádkoztak az egyházért, hogy váljék egyre szebbé, szentté és szeplőtelenné, ahogy Szent Pál apostol fogalmaz az efezusiakhoz írott levelében (5,27). Imádkoztak mindazokért, akik a világ különböző részein szenvednek a rabszolgaság új formáitól, mint a háborúk, az ember- és kábítószer-kereskedelem vagy a kizsákmányolás áldozatai. Imádkoztak a gyermekekért és a nőkért, akiket az erőszak sokféle formája sújt, mindazokért, akik bizonytalan gazdasági helyzetben élnek, különös tekintettel a munkanélküliekre, az idősekre, a bevándorlókra, a hajléktalanokra, a börtönlakókra, azokra, akik a társadalom peremén tengődnek.
A Szent Péter-bazilikában énekek és fohászok váltották egymást olvasmányokkal, hárfaszó kíséretében. Ferenc pápa – a hívekkel együtt – a szertartás során tekintetét végig az oltáron elhelyezett Oltáriszentségre szegezte. Az adoráció ünnepélyes szentségi áldással zárult.
Aznap délben, az úrangyala imádság előtti beszédében a pápa az úrnapi evangéliumról elmélkedett, mely a csodálatos kenyérszaporítás történetét idézi elénk. Jézusról beszélt, aki ott és akkor azt akarta, hogy a tömeg az Isten kenyere által közösséggé váljék. Az Úr aztán kezébe vette az apostolok által összegyűjtött kevéske ételt, és szemét az égre emelve megáldotta. Mindez tiszta utalás az Eucharisztiára – tette hozzá Ferenc pápa. – Az apostolok pedig kiosztották a megáldott kenyeret és halat, amely nem fogyatkozott. A csoda a megszaporításon túl a hit és az imádság éltette megosztás. Jézus jele, az Isten kenyere az emberiségnek – mondta a szentatya. – Úrnapja ünnepe (melyet a Vatikánban a saját napján, csütörtökön tartottak) azt kéri tőlünk – hangsúlyozta –, hogy térjünk meg a Gondviselésbe vetett hithez, hogy megoszthassuk azt a keveset, ami vagyunk, és amivel rendelkezünk, s ne zárkózzunk magunkba.
