A Neokatekumenális Út közösségét Kiko Argüello és Carmen Hernández alapította 1964-ben. A neokatekumenek közösségei minden egyházmegyében a püspök irányítása alá tartoznak. A helyi plébániákhoz kapcsolódva törekszenek az egyházban élők hitének elmélyítésére, a meg nem kereszteltek és a hittől eltávolodottak evangelizálására.
A budapesti találkozón a magyarok mellett a legtöbben a lengyelek és a szervező olaszok voltak, de Szlovákiából, Romániából, Ukrajnából, Horvátországból, Szerbiából és Ausztriából szintén jöttek. Ezenkívül érkeztek cseh, német, spanyol, portugál, finn, francia és ausztrál hívek is.
Kiko elmélkedésében hangsúlyozta, hogy a hit hallásból fakad, Isten pedig úgy teszi nyitottá az embert igéjére, hogy csodát tesz. A legnagyobb csoda pünkösd volt, az egyház születése. A közösség alapítója arra buzdította a híveket, elsősorban életükkel mutassanak példát azoknak, akik nem fogadják el Isten hívó szavát.
Erdő Péter bíboros az Eucharisztiában valóságosan jelen lévő Krisztusról szólt, akinek elmondhatjuk minden gondunkat és reményünket, akitől erőt és áldást kérhetünk közösségeink és egész népünk lelki megújulásához. A beszédek után kétszázhúsz fiú és száztíz lány kért áldást hivatására a megjelent püspököktől és papoktól. Ezt követően mutatkoztak be a budapesti és a miskolci Missio ad Gentes közösség tagjai, akiknek a munkájáért közösen imádkoztak a résztvevők.
