Hajlamosak vagyunk azt hinni itt, a XXI. században, hogy a templomépítészet kora régen lejárt. Pedig dehogy… Csak körül kell néznünk szűkebb hazánkban, és máris számos nagyszerű szakrális épületet találhatunk, amelyeket a közelmúltban, az utóbbi évtizedekben építettek. Ilyen például Budapesten a Magyar szentek temploma, amely mellett oly sokszor elhaladtam reggelenként a hatos villamossal. Mindig is csodáltam ezt az épületegyüttest a kerek szakrális térrel, az altemplomában kialakított urnatemetőjével. Tiszta, egyszerűen megfogalmazott építészeti formanyelv jellemzi, természetes anyagokból, téglából és mészkőből épített komplexum. Török Ferenc alkotása ez is; alkotótársával, Balázs Mihállyal együtt tervezték 1996-ban. A nyolcvanéves Török Ferenc életműkiállításán a Duna partján álló Pesti Vigadóban sok más mellett ezt az épületét is megcsodálhatjuk fényképeken és makettben is.
Az épület az a mesterséges alkotás, amellyel az ember minden alkalommal találkozik, amint kiteszi a lábát az utcára. Mégis ritkán tudjuk beazonosítani, hogy melyiket ki tervezte; szinte csak a sokat emlegetett, többségében XIX. századi építészek nevét ismerjük. Ez a mostani kiállítás a Vigadóban legalább némileg enyhíti ezt a fajta tudatlanságunkat. Török Ferenc nevét eddig talán csak a szakma ismerte igazán. Most lehetőségünk nyílik arra, hogy bepillantást nyerhessünk ennek a láthatóan nagyszerű építésznek a munkásságába. Török sokoldalú ember. Mint a legtöbb építész, rajzolni is tud, és nem is akárhogyan. Utazásai során számtalan vázlatot készít, tollal, filccel, ceruzával örökíti meg a számára érdekes épületeket, tájakat. „Első utam Európa bölcsőjéhez, Görögországba vezetett. (…)
A meteorák hatalmas kőoszlopai között tanácstalanul kerestem a képekről ismert felvonókosarakat, amelyek a tetőn meghúzódó kolostorokba emelték a szerzeteseket. Nem kellett kosárba ülni, hogy elérjem a sziklából tovább nőtt, kedves azilumokat (menedék, rejtekhely – a szerk.), a vulkanikus erőket lecsendesítő, napfényben fürdő kolostorudvarok bukolikus csendjét, a vad természet és az ember csodálatos egységét” – írja az építészmester utazásaira emlékezve.
Török Ferenc építészete a tradicionalizmushoz köthető. Wittgenstein nézetei szerint az építészetben kétféle törekvés létezik: a tradicionalizmus és a modernizmus. Az előbbi alappillérei a helyszín és az idő, az utóbbi támaszai a technológia és az idő. A tradicionalizmus jelszava a fejlődés, amely a múltból ered, a jelen valóságához igazodik és a jövő felé mutat. Hamvas Béla szerint: „A helynek nemcsak fizikája, hanem metafizikája is van. Nemcsak látvány, hanem Géniusz.”
Géniusz, amely magában foglalja a természeti adottságokat, a hely történelmét, az ott élő közösség életét, a „hely fizikai és szellemi üzeneteit”, amelyben az ember nem akar más lenni, mint aki. Török Ferenc kétségkívül a magyar regionalizmus képviselője, számos tanulmány értékelése szerint úttörője. A kiállítás anyagát nézve azonban mindezt a korszerűség nyelvén adja elő. Épületeit, templomait látva érezhető, hogy a tervező mindenképpen a „mában” él. Haladó szemlélete abból is kiviláglik, hogy a rosszul értelmezett globalizmus helyett a napjainkban fokozatosan teret nyerő lokális kontextust, a helyi értékek megőrzését és továbbfejlesztését tartja fontosnak.
A Szent Erzsébetről elnevezett balatonfenyvesi római katolikus templom külső és belső kialakítása egyaránt különleges. Csúcsíves, magasba törő homlokzata, téglából épített falai monumentálisak. A belső tér nagyvonalú, a templom tetején kialakított üvegfelületeken át ömlik be a fény. Az épület szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető formavilágot sugároz, a templom modernnek hat akkor is, ha mellőz minden extravagáns megoldást.
Egészen más élményt nyújt a látogató számára Török egy másik épülete, a Boldog Apor Vilmos tiszteletére épült nyársapáti római katolikus templom. Falai hagyományosan fehérre meszeltek, mint a régi falusi templomok egykoron. Formaképzése változatos, az ellentéthatás érvényesül, egymást váltják a kerek és a szögletes formák, s az egész épületet a kontraszt uralja. A templomba belépve a szintén meszelt belső tér mennyezetét fából készítették, kellemes dióbarna színe remekül ellenpontozza a falak vakító fehérségét.
Mindenképpen szólnunk kell Török Ferenc pedagógiai tevékenységéről is, hiszen gyakorló építészeti munkássága mellett már korán, 1960-ban tanítani kezdett a Budapesti Műszaki Egyetemen. Közel ötven éven át oktatta a jövő generációt a mester és tanítvány viszonyának hagyományos szellemében. A hallgatók a Képzőművészeti Egyetemen is mesternek szólítják a tanárokat, akárcsak az építészeknél, hiszen a művészetet nem lehet tanítani, legfeljebb a rejtőzködő képességeket fejleszteni. Az építészet mesterség, amely példaképül szolgáló mesterek irányításával sajátítható el. Nélkülözhetetlenek az alkotóműhelyek, amelyekben megtanulható, elleshető, hogyan válik a gondolat építészeti formává egy jeles építész kezében.
Nem túlzás azt állítani, hogy a Vigadó Galéria hatodik emeletén bemutatott kiállításon csupa nagyszabású, komoly beruházást igénylő templomépület-együttest láthatunk. Képcsoportokba szedve nézhetjük végig e nagyszerű alkotó eddigi életművét, amely még korántsem zárult le. Hiszen az építészeti tervezést nem kell feltétlenül abbahagyni a nyugdíjba menetelkor. Frank Lloyd Wright hetvennégy évesen kezdte el a Guggenheim Múzeum tervezését. Régi mondás, hogy az építész ötvenéves korában válik felnőtté.
Jákob fölébredt álmából, és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam.” Megborzadt, és azt mondta: „Milyen félelmetes ez a hely, valóban itt van az Isten háza és az ég kapuja” – olvashatjuk a Szentírás szövegei között.
