1971-től az Új Ember munkatársa volt, később a hetilap olvasószerkesztője és főszerkesztő-helyettese lett. Életének több mint a felét az Új Emberben töltötte. Méltán rászolgált a sajtóapostol elnevezésre. Nyelvezete éppoly könnyedén utat talál a hétköznapi emberek, mint a legmagasabb tudományos fokozattal rendelkező olvasóink szívéhez. Életünk legapróbb mozzanatain át transzcendens távlatokba képes emelni az Olvasót. Téved azonban, aki azt hiszi, hogy Tóth Sándor nem e világban él. Éppen hogy a társadalom, a haza iránti konkrét felelősségvállalás vezette, amikor a rendszerváltást követően egy cikluson keresztül a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselőjeként dolgozott. 1995-től a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Karának docense. Munkásságának megannyi alkotását nehéz lenne felsorolni csakúgy, mint elismeréseit, melyek közül kiemelkedik a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje, a József Attila-díj, valamint a Szent Gellért-díj. Munkatársunk, Tóth Sándor ma már ritkábban jár be a szerkesztőségbe, de ha találkozunk, mindig tele van új tervekkel, ötletekkel, elképzelésekkel. Nem véletlen, hiszen jelenlegi múzsái nem mások, mint az unokái. Isten éltesse a hetvenéves nagyapát és az őt mindnyájunk számára fiatalon megőrző kisunokákat!
