Az anyag megszentelése

A testvér Lajosmizsén született, ahol jász származású emberek élnek, akik hagyományosan nagyon vallásosak, így ő is ebben a szellemben nevelkedett. Már gyermekként figyelemmel kísérte a Jézus Szíve Társaságának életét – mikor a testvéreknél házkutatást végeztek, hozzájuk is eldugtak könyveket a hatóságok elől. Azokban az időkben is jelentkeztek fiatalok a társaság tagjai közé, akik több alkalommal náluk szálltak meg.
„Amikor a testvérek már nem végezhettek hitoktatást, két káplán tanította nekünk a hittant. Az iskolaigazgató ellenezte a hitoktatást, ezért a tanárokat arra kérte, járják végig a vallásos családokat, és beszéljék rá a szülőket, ne járassák a gyerekeiket hittanra. 1956-ban Agócsi Ida testvér különösen kiállt az iskolások hitoktatása mellett – mesélte a testvér. – Tizenhárom éves voltam, amikor lelkigyakorlatot tartott nekünk – ennek hatására kezdett el foglalkoztatni a kérdés: mi az élethivatásom, szerzetesi vagy édesanyai.” Jézus hívását meghallva Csík Aranka húszévesen, 1964-ben jelentkezett a Jézus Szíve Társaságának tagjai közé. A jelöltidőt Budapesten töltötte, ekkor egy idős testvérnél lakott. Itt többször tanúja lehetett a házkutatásoknak, megfélemlítéseknek, könyveket, lefordított írásokat kellett elrejteniük a hatóságok elől. Mint megtudta, Szabó Mária, a társaság tagja az orosz katonák zaklatása miatt, tisztasága védelmében halt vértanúhalált Pécelen huszonkét éves korában, 1945-ben.

Ebben az időben Frühauf Erzsébet volt a jelöltmesterük. A szokásosnál hosszabb ideig tartott az újoncidő, hiszen éppen a megfigyelések miatt nem lehetett rendszeres a felkészítés. Így fél, egy év jelöltség után legalább két év noviciátus következett. A lelki töltekezést, találkozásokat úgy oldották meg, hogy elmentek „kirándulni” a Margit-szigetre, a Budai hegyekbe, vagy több napot töltöttek el vidéki plébániákon, így mód nyílt a képzésre, lelki felkészülésre. Leleményességük nem ismert határokat: a fürdőszobát rendezték be irodának, itt beszélgettek egyenként a páterrel, templomokban találkoztak titokban. A legfelsőbb elöljáró az 1960-as években börtönbe került, de ennek ellenére gondot fordított arra, hogy helyettese mindent megtegyen a fiatalok zökkenőmentes képzése érdekében. „Minden évben kötelezően elvégeztük a nyolcnapos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot, ahol néha tizenhárman is voltunk. Ebben az időben is beépítettek besúgót közénk, aki hosszabb ideig kiszolgáltatta az adatainkat. 1973-ban, mikor már letettem az első esküt, egy fiatal jelölt testvérnek elmondtam, milyen jó lenne elmenni Mariazellbe. Egy hónap múlva kaptam egy szakszervezeti beutalót Bécsbe. Az útlevél intézése kapcsán az ávó behívatott, és mindenről kérdezősködött. Ki a legfelsőbb elöljáró? Vannak-e még fiatalok? Hol találkozunk, mit csinálunk? De én nem válaszoltam ezekre a kérdésekre” – meséli a testvér a megpróbáltatásokat. – Az első eskütételre titokban, egy budapesti lakáson került sor. Ezután kétszer három, majd kétszer hat év után, 1985-ben szintén titokban tettem le az örökfogadalmat. Ekkor a legfelsőbb elöljáró és megbízottja, valamint két rendtárs tanúként volt jelen, ahol minden külsőség és ünnepélyesség nélkül örökre Jézusnak adtam az életem.”

A legfelsőbb elöljáró megengedte, hogy a testvérek kiránduljanak, turistaegyesületbe járjanak. „Ekkor találkoztam a Szolidaritás Sportegyesülettel, amelynek férfi és női szerzetesek voltak a tagjai, azzal a céllal alapították, hogy szabadidejüket hasznosan tölthessék el együtt. Itt elvégeztem egy túravezetői tanfolyamot is. A megfigyelések itt sem maradtak el, több papot börtönbe csuktak, vagy eltiltották őket az egyházi működéstől, csak titokban misézhettek” – meséli tovább a testvér a megpróbáltatásokat. Az sportegyesület alapítói között volt Kiss Csongor ferences, aki tíz évig az elnöki tisztet is ellátta, valamint Tóth Ilonka angolkisasszony és Kovács Bánk ferences rendi szerzetes. A tagok száma kétszáz és kétszázötven között volt, s mindannyiukat megfigyelték. 1968-tól csak azok lehettek tagok, akiknek a szülei beléptek a Háziipari Szövetkezetbe. Programjaik között szerepelt a gyalogos természetjárás, evezés, kajakozás, kerékpározás, tájékozódási versenyek. „Az 1980-as években, amikor én túravezetője voltam az egyesületnek, Kiss Csongor mindent megtett azért, hogy továbbra is biztosítsa a fiatalok vallásos nevelését.”

A Jézus Szíve Társasága célja elsősorban az apostolkodás – „az anyag megszentelése”. A Jézus Szíve Népleányai Társaságát P. Bíró Ferenc jezsuita alapította 1921-ben az egyház és a magyar nép szolgálatára. A közösség Loyolai Szent Ignác lelkiségéből, a lelkigyakorlatokból újul meg évről évre. Hangsúlyt helyeznek arra, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és az embertársak szolgálatára használják. A sajtóapostolkodás során pedig arra törekednek – régen is és ma is –, hogy minél több értékes könyv kerülhessen a nép kezébe. Emellett hitoktatással, lelkigyakorlatok szervezésével próbáltak eleget tenni küldetésüknek. A társaság alapítójának céljai között szerepelt a magyar lányok családanyaságra való felkészítése is. Tudta, a nőnevelés révén, a Szent Ignác-i lelkiség kisugárzásával a szegényebb és a gazdagabb körökben egyaránt megszentelhetik környezetüket. Az emberek közé akartak menni, éppen ezért nem viselnek szerzetesi ruhát, illetve nem kell napközben közös imákat mondaniuk.

Csík Aranka 1966-69 között Pesten az ÁPISZ-nál dolgozott, majd főállásban a MÁV-hoz került, de ekkor is mindig kereste az apostolkodás lehetőségét. 1981-83 között levelező tagozaton elvégezte a teológiát, ezután a pestszentlőrinci főplébánián vállalt egyházközségi munkát. Szabadidejében családokat látogatott, keresztelésre, házasságrendezésre készítette fel a híveket, betegeket, időseket áldoztatott. 1993-ban megszerezte a hittanári képesítést, és miután korengedménnyel nyugdíjba került, hét évig Albertfalván hitoktatott, majd Turán, Cegléden, Csépán oktatta a gyerekeket. Ezután ismét a fővárosban, a Wekerle-telepen dolgozott irodában. Jelenleg a kispesti Nagyboldogasszony-plébánia hittanára, valamint a belvárosi karitásznál is dolgozik, ahol munkanélkülieknek segíti a lakás- és munkakeresésben. Pályázatokon keresztül igyekszik támogatást szerezni a nagycsaládosok nyaralásához, valamint lehetőséget biztosít a szülők számára, hogy lelkigyakorlatokon vegyenek részt. A társaság másfél év múlva tartja nagykáptalanját, ahol újra átgondolják működésük színtereit, próbálnak megújulni az alapító elgondolásai, írásai alapján. Így szeretnék a jelenkor szükségleteihez igazítani a társaság programját. Csík Aranka testvér fontosnak tartja, hogy a vállalások ne haladják meg a közösség erejét, hogy meg tudják élni a napi szeretetgyakorlatokat, amelyet a jelenkor nagyon igényel. Tisztában vannak azzal, hogy többet kell foglalkozni az emberek mindennapi problémáival, hiszen ma ez a kor szükséglete.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..