Indulás előtt Páva Zsolt polgármester, Garadnay Balázs helynök és Mayer Mihály püspök szólt a zarándokokhoz. A főpásztor a középkori Pray-kódexben fennmaradt áldás szavaival indította útjukra a híveket: „Vegyétek a tarisznyát, zarándoklásotok jelét, hogy az Isten által rendelt úton haladva szent angyala kísérjen benneteket, és áldja meg utatokat ajándékaival az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Vegyétek Isten támogatásának botját, hogy képesek legyetek kitartani a bölcsesség útján, és örömmel térjetek vissza házatokba az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Az úton lévők fohászkodtak az egyházért, a pápáért, az ezeréves egyházmegyéért, a papságért, a szülőkért és a gyermekekért – és a közel egy kilométer hosszú sorban gyalogló tömeg egy emberként kérte, dicsérte Istent. A közös hálaadás és imaszándékok mellett a legtöbben családjukért és nemzetünk felemelkedéséért ajánlották fel az utat.
A zarándokoknak nagy segítségére voltak a rendőrök, akik félpályás útlezárással biztosították a balesetmentes gyaloglást. A megfelelő forgalom biztosítása miatt kétszáz fős csoportokba osztották a zarándokokat, s minden csoport elején és végén egy-egy cserkész kísérte a menetet.
Az útba eső falvakban több helyen ablakba tett gyertyával, virággal és imádsággal várták a zarándokokat, akik között volt három hónapos csecsemő és hetvenkilenc éves idős néni, aki már sokadszor végigjárta ezt az utat. Találkozhattunk olyan apukával is, aki miközben babakocsit tolt, nyakában ült másik gyermeke, és mellette is bandukolt egy tizenéves fiú. A zarándokok közül ötszáz iskolás korú gyermek volt, és sok tanár is csatlakozott az egyházi iskolákból.
Az első csoport – a Szent Mór Iskolaközpont diákjai és tanárai – délután fél egykor érkezett meg Máriagyűdre. Miután mindenki célba ért, fáradtan, de lelkileg megerősödve vettek részt a zarándokok a bűnbánati liturgián, és a három órakor kezdődő ünnepi szentmisén. Ameddig a szem ellátott, zarándokok ültek az erdőszélen.
A szentmisében a megyés püspök megfogalmazta: reggel még csak az öröm töltötte el szívét, délutánra azonban már a hála érzése uralkodott benne, hogy ilyen nagy számban jöttek el a püspökség minden területéről a hívek, akik fontosnak tartották, hogy az egyházmegye millenniumi évében közösen adjanak hálát az elmúlt ezer évért. A szertartás végén mutatta be Mayer Mihály azt az ezüst rózsaszálat, melyet a zarándoklat emlékére helyeztek el a máriagyűdi kegyszobornál. Főpásztorként legutóbb Virág Ferenc püspök (1926-1958) tett ajándékot a Szűzanya mellé. A rózsaszálon kívül még egy márványtábla is felkerült a templom falára, amely a gyalogos zarándoklat emlékére készült.
„Ezeréves egyházmegyénk püspökeként köszönöm most meg anyai pártfogásodat, és kérlek, ezután se vond meg ezt tőlünk, hűséges gyermekeidtől. Szent István király, látva népe árvaságát, neked ajánlott minket. Mi tehát gyermeki bizalommal fordulunk hozzád, mert tudjuk, hogy sohasem hagytad cserben azokat, akik közbenjárásodért hozzád folyamodtak – imádkozott Mayer Mihály a Szűzanyának szánt ajándék elhelyezésekor. – Szószólónk voltál szent fiadnál a letűnt századok alatt, sokszor mutattad meg itt, Máriagyűdön anyai szeretetedet azok iránt, akik testi vagy lelki bajaikban hozzád folyamodtak. Kelj néped védelmére gyűdi Szűzanyánk, és eszközöld ki híveidnek szent fiadnál a hűség kegyelmét. Hűséget keresztény katolikus hitünkhöz, amelyért ha kellett, életüket is feláldozták elődeink. Hűséget szent fiadhoz és az egyházhoz, amely mint őseinket, minket is elkísér a bölcsőtől a sírig. Végül a hűséget hozzád, áldott Szűzanyánk, akinek erős hite, szelíd jósága és szeplőtelen tisztasága minden idők keresztényeinek örök eszményképe.”
A szentmise után a templom mellett gyűltek össze a különböző települések falubuszai, amelyekre a polgármesterek püspöki áldást kértek. A hívek buszokkal, autókkal tértek haza. A szervezőkben már két nappal az ünnep után megfogalmazódott, hogy egy év múlva ismét összegyűjtik az egyházmegye híveit, és Isten segítségében bízva újból útra kelnek.
