Van egy fogalom, amelyről talán keveset hallunk, de úgy tűnik, hogy sürgősen meg kell ismerkednünk vele. Amit takar, az angol „gender mainstreaming” kifejezés mögött rejlő szellemi áramlat, melyet legegyszerűbben a „nemek forradalmának”, konkrétabban a „nemi összemosás” ideológiájának nevezhetünk. Gabriele Kuby német szociológus két kisebb könyvet írt a témában, mely magyar fordításban is megjelent A nemek forradalma (A gender forradalma – A nevelés államosítása) címmel. A szerző szociológus, író, három gyermek édesanyja. Az ezoterika és a pszichológia világában keresőként eltöltött húsz év után 1997-ben katolikus hitre tért. Könyvszerzőként és előadónőként feltárja a modern társadalom zsákutcáit, a kivezető utat pedig a keresztény értékekhez való megtérésben látja.
A „gender” nemekkel kapcsolatos ideológiája abból indul ki: mellékesnek tekinthető, hogy az ember férfinak vagy nőnek született. A szabadság fogalma olyan szélesre tárható, hogy mindenki maga választhatja meg nemi orientációját. A teremtés tényéből fakadó adottságok kétségbe vonhatók, csupán a szocializáció és a nevelés eredményének tekinthetők. Ennek az alaptételnek az elfogadása igen szélesre duzzadó szellemi lavinát indít el, melyet az egyenjogúság és a tolerancia jelszava alatt radikális homoszexuális és leszbikus szervezetek indítottak el. Céljuk, hogy jogilag ne legyen érvényes biológiai nemekről beszélni, hanem csak társadalmiakról, csak ezt lehessen hivatalos iratokba is bejegyezni. Amennyiben célt ér e szándék, úgy felülírható lesz minden korábbi rendelkezés, mely a nemi magatartást szabályozza, vagyis következik belőle a homoszexualitás propagálásának joga, az ilyen házasságok törvényesítése, a prostitúció legalizálása, az obszcenitásra vonatkozó törvények megsemmisítése, a transz-, a biszexualitás és a pedofília legalizálása stb., s mindazok számára büntetés kilátásba helyezése, akik ezek ellen szót mernek emelni. E nyíltság jegyében a „nevelést” a „gender” típus kialakítására már az óvodában el kell kezdeni jól irányzott „szexuális felvilágosítással”, az iskolában folytatni, s természetesen ezen intézmények oktató anyagaival kapcsolatban tilos lehetne bármiféle cenzúrát alkalmazni. A szülők sem szólhatnak bele, hogy milyen „szellemi emlőkön" nevelkednek gyermekeik, a programot elfogadó államok pedig mindent elkövetnek, hogy minél hamarabb bölcsődébe és óvodába kelljen adnia a szülőknek gyermekeiket. S ez a szándék jól elfedhető a nők mielőbbi munkába állása hasznosságának, anyagi függetlenségének, egyenjogúságának hangoztatásával.
A „gender” szemlélet problémája tehát az, hogy a szabadság nevében nem tartja tiszteletben a teremtés rendjét, a családot, a férfi és a nő méltóságát, a zsidó-keresztény kultúra több évezredes értékrendjét, s ezzel hosszú távon veszélybe sodorja országok és nemzetek jövőjét.
Az Európai Unió szellemi táptalaja, s komoly pénzekkel támogatója is e minden oldalról nézve veszélyes gondolkodásmódnak. Német egyetemeken már tanítják a nemi orientáció megválasztásának elméletét, mesterszakokon kádereket képeznek ki terjesztésére, a parlamentjük pedig határozatot hozott arról, hogy a tanmeneteket az óvodáskortól az egyetemig a „gender” ideológiához kell igazítani. Ezenfelül a terjesztésnek a legalattomosabb módszereit is felhasználják. Nem a már „átnevelhetetlen” szülőket célozzák meg, hanem reklámokon és különféle interneten elérhető anyagon keresztül a gyermekeket és a fiatal nemzedéket fogják bombázni, hogy a kritikátlan tolerancia, s akár a szülőkkel – az ő „tanulatlan” nézeteikkel – való eredményes szembenállás készsége is minél hamarabb kialakuljon. Alattomos és erőszakosan lopakodó módszer ez, végtelenül nagy éberséget kíván szülőktől és nevelőktől egyaránt. Felmerül a kérdés, hogy mit tehetünk? Maga a szakértő, Gabriele Kuby egy interjúban így fogalmazott: „A jóért akkor is harcba kell szállnunk, ha kilátástalannak tűnik.”
