Ír boldogság

Paula nagyon szereti a megtért bűnösöket – a mi Urunk is szerette –, olykor meghívja őket teára, melyhez Tom, a férje süt kalácsot.
A zuhanyozás nehezen megy, ezért csak minden másnap kerül rá sor. Paula két lánya segédkezik olyankor, hol az egyik, hol a másik. Ha szép az idő, autókázni is elviszik, besegítik a kocsiba, a tengerparton kisegítik őt. Kis vadászszékben ül, nézi a tengert. Valamikor jó úszó volt, a hideg tengert is jól bírta.

Paula időnként dalra fakad – egykor jó énekes is lehetett volna belőle –, és a vidám dalok még most is dallamosra kerekednek az ajkán. Alkonyatkor otthon szeret lenni, saját kis hintaszékében, saját kis házában. El nem mulasztja az Úrangyalát.
Van úgy – sajnos egyre gyakrabban –, hogy le kell mondania a kirándulásról. Az ízületek csikorognak benne olyankor. A meg nem operált térde szaggat, a vállait, a csípőjét kínozza a fájás. Olyankor tollat vesz elő, és verset ír Istennek.
Egyet idemásolok:

„Édes Jézusom, te sokkal többet szenvedtél a keresztfán, nézd el nekem testi türelmetlenségem. Tudom, hogy sokkal jobb sors vár reám fönn az égben, ahová ilyenkor áhítozva kívánkozom. Bizonyos vagyok abban, hogy melletted a szenvedések megszűnnek, és talán éppen azért nyúznak most, hogy a kegyelmet kiérdemeljem. Vigyázz családomra, fiamra, lányaimra, unokáimra, mert bár az elköltözés jó annak, aki elköltözik, de az itt maradtak megsínylik a gyászt.”

Esős napokon fiának telefonál, hosszan, Japánba, aki ott egy számítógépes cégnél dolgozik. Paula minden karácsonyra kap egy pakli nemzetközi telefonkártyát a fiától.

Egy alkalommal, egy délutáni tea keretében a vendégek egyike megkérdezte Paulától, hogyan vagyunk a mennyországgal. Mosollyal az ajkán felelte: „Az Úristennek hatalmas palástja van, ha akarja, beborítja vele a csillagos eget. Aki e palástnak ráncaiban találja magát, vagy a szegélyébe kapaszkodik, az üdvözült. Mert az a mennyország. Akit nem véd meg a palást, az bizony elkárhozik.”

„És maga, Paula néni, bizonyos abban, hogy üdvözül?”

„Azért írok gyakorta verset. Az Isten nem lehet hálátlan.”