Nem tagadom, az imént felsoroltak mindegyikének
De mindig lefirkantok néhány szót
A réges-rég halott olvasóknak is
És a meg nem született olvasóknak
És a soha meg nem születendő (ha tud követni)
olvasóknak.
És kik az én olvasóim?
A hegyvidék Mágusa… Cathal Ó Searcaigh…
Csak ők ketten? Akadnak még?
Van egy rajongótáborom az Uránuszon
(Töredelmesen bevallom).
A részeshatározó esetet kívülről fújják
De a birtokos névmások ragjairól – különösképpen –
Az égvilágon semmit nem tudnak.
Érdekes…
És hogyan kíván fennmaradni az emlékezetben?
Költőként?
Egyszerű bolondként Isten bolondjai között.
Köszönöm.
