A biblikus professzor a délnyugat-indiai Kerala államból származik, és keresztény gyökereit az I. századi, úgynevezett „Tamás-keresztényekre” tudja visszavezetni, akiknek még a Kr.u. 54-től Indiába érkező Szent Tamás apostol hirdette az evangéliumot. Rekha nővér tanulmányait a római Biblikus Intézetben végezte, és a János-evangélium forrásait kutatta. Doktori tézisét, melyek szerint a János apostol körül kialakult közösség a szövetségi kapcsolat mintájára épült ki, 2005 novemberében az Amerikai Katolikus Egyetemen (Washington DC) védte meg. Francis J. Moloney, neves szalézi szentírástudós volt a konzulense.
Rekha Chennattu nemcsak az első olyan indiai nővér, aki szentírástudományból szerzett doktorátust, hanem ő a punei Pápai Filozófiai és Vallástudományi Intézet (India) Biblikus Tanulmányok Központ vezetője. Egy másik tudományos írása a Nők az egyház szolgálatában címmel jelent meg, először Indiában, majd másik négy nagy világnyelven. Egyetemi óráin a János- evangéliumot, Szent Pál leveleit magyarázza, ezenkívül héber és görög nyelvet is oktat.
A nővér már gyerekkorában megélte a Biblia szeretetét, s bár rendjében először a legszegényebbekkel akart foglalkozni, mégis a Punei Katolikus Egyetem hívta meg professzorai közé, s így ő lett az első teljes időben akadémiai szinten foglalkoztatott indiai nő pápai jogú intézményben. A budapesti Hittudományi Karon 2008. április 21-én és 22- én tartotta előadásait a jánosi közösségben megtapasztalható tanítványi lét és a szövetség kapcsolatáról, valamint az indiai szentírás-magyarázat lehetőségeiről és kihívásairól. A nagyszámú érdeklődő kérdéseire Rekha nővér rendkívül precíz és biztos válaszokat adott, melyek a Biblia éve során a hallgatóságban is azt erősítették meg, hogy a Szentírás elmélyült ismerete nélkülözhetetlen az Isten Szaváról való hiteles tanúságtételben.
