A hosszú évtizedek óta húzódó testvérharc földjén – mely pedig szent föld kereszténynek, zsidónak, muzulmánnak egyaránt – megjelent egy fehér ruhás zarándok, akit palesztinok és zsidók egyaránt tisztelettel és bizonyos várakozással fogadtak. Talán valami biztató, elismerő szót vártak tőle. Valamit, amit aztán fel lehet használni a politikai beszédekben is.
Ám az elhangzott szó egészen biztosan meglepte őket. Ferenc pápa május 25-én így szólt Palesztina és Izrael elnökeihez:
„Ezen a helyen, ahol a Béke Fejedelme született, arra szeretném szólítani Mahmúd Abbász és Simon Peresz államfőket, hogy velem együtt erőteljesen fohászkodjanak Istenhez a béke ajándékáért. Felajánlom vatikáni otthonomat erre az imatalálkozóra.
Mindannyian vágyunk a békére; sokan naponta építik azt apró gesztusokkal; sokan szenvednek és türelemmel viselik a fáradságot, amellyel előmozdítani igyekeznek.
Mindannyiunk kötelessége – főként pedig azoké, akik népük szolgálatára hivatottak –, hogy a béke eszközei és építői legyünk, elsősorban az imádságban.
A békét építeni nehéz, de béke nélkül élni gyötrelem. Ezen a földön minden férfi és nő, s az egész világ azt kéri tőlünk, hogy vigyük Isten elé égető békevágyukat” – fogalmazott Ferenc pápa.
Nem elégedett meg a szavakkal, a figyelmeztető vagy „politikus” megnyilatkozással. Imádkozni tanított, imádkozni szólított – mindnyájunkat. Hiszen rajtuk, rajtunk csak Isten segíthet…