Imago

A késő középkori arcmások egyik érdekes példája az a donátor-szobor, amely a soproni ferences templom jótevőjét ábrázolja. A portré egyébként nemcsak az adományozók emlékezetét őrizte, az uralkodó vagy a főpap arcképe a hatalmi reprezentációt is szolgálta (a tárlaton Lécs Ágoston tihanyi apát, Rimely Mihály pannonhalmi főapát vagy a bencés Vaszary Kolos esztergomi érsek arcképe tekinthető meg).

Az arcmás a követendő példaképekre is figyelmeztetett. A szerzetesek ideáljait a rend szentjei képviselték, a XVI–XVIII. század világi nemessége számára pedig a vitéz felmenők jelentették a mintaképet. Az ősgalériák megfestésénél általában nem ügyeltek a történeti hűségre. A korábbi századok királyait, hőseit, nagy embereit – hiteles ábrázolásuk nem lévén – önkényesen alakított vonásokkal örökítették meg, ezt nevezzük fiktív portrénak. Ilyen Andreas Schroth Szent István-szobrának feje 1828-ból, vagy egy ismeretlen barokk mester alkotása az Istvánnak koronát hozó Anasztáz-Asztrik brevnovi apátról.

A vonások arányainak megváltoztatásával, eltúlzásával jött létre a karikatúra vagy torzkép. Pannonhalmán kiállított példája a XIX. század eleji Bécsből származik, s a képi szatíra eszközeivel azt mutatja be, hogy miként készül a portré a terebélyes, ám annál életvidámabb özvegy jövendő, harmadik férje számára.

A tárlaton látható alkotások a főapátsági kollekciók törzsanyagába tartoznak. Ezen belül külön érdeklődésre tarthat számot a Lónyay-hagyaték. Stefánia belga királyi hercegnő, a tragikus sorsú Rudolf trónörökös özvegye másodszor Lónyay Elemérhez ment férjhez. A hercegi pár a II. világháború végén oroszvári kastélyából Pannonhalmára menekült, és egyedüli örökösének a főapátságot nevezte meg. Így kerültek ide a belga királyi családot ábrázoló festmények és miniatűrök. Ezek közül a XIX. század neves osztrák festőjének, Franz Xaver Winterhalternek két alkotását állították ki, de láthatók kisméretű, ajándéknak készült portrék is a XIX. századból, illetve a múlt század elejéről.

A gyűjteményekben számos kuriózumot is őriznek. Ilyen a közel kétszáz éves tangram, e Kínából származó játék; a különféle portrékollázsok: hun királyok közé ragasztott erdélyi rablóvezér, egy obsitos huszár emléklapja vagy az apácák fotóit is felhasználó zárdamunka.

A kiállítás idejére kérte kölcsön Pannonhalma a már említett középkori donátor-szobrot az egykor ferences, ma bencés soproni Kecske-templomból, Tihanyból Lécs Ágoston apát barokk kori arcmását, a győri bencés perjelségtől pedig Jakobey Károlynak a Benedek-rendi nyelvészt és költőt, Czuczor Gergelyt megörökítő festményét.
A főapátsági fotótár Magyarország leggazdagabb egyházi fényképgyűjteménye, melynek feltárása jelenleg is folyik. A tárlaton a régi idők képmásai mellett a pannonhalmi portrékészítés ma is élő példái a gimnázium diákjaitól valók.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..