Fotó: Merényi Zita
A magyarországi Sant’Egidio közösségek tagjai és barátaik szeptember 29-én a budapest-józsefvárosi templomban Erdő Péter bíborossal ünnepeltek, aki megállapította: „Egyházunknak ma is nagy szüksége van az egész világ felé forduló figyelemre és komoly szeretetre.”
Az ünnepen ott voltak a budapesti, a pécsi, a monori és a győri közösségek tagjai és barátaik. Az a templom, amely minden évben otthont ad a közös karácsonyi ebédnek – ahol az Eucharisztia asztala Jézus születésének ünnepén az irgalmas szeretet asztalává válik, ahol Jézus tanítványai együtt ünnepelnek mindazokkal, akik szegények, és osztoznak a hajlékot kereső Szent Család sorsában –most a barátság ikonjává vált. Szegények és gazdagok, fiatalok és idősek, különféle népekhez és kultúrákhoz tartozók, hajléktalanok, szociális otthonokban élő idősek, a perifériák lakói gyűltek össze az evangélium körül, együtt hallgatták Isten szavát, és hálát adták azért az ötven évért, amelynek során a közösség a szegények barátjaként szebbé, jobbá tette sokak életét. Egy nagy nép ez, amelyben mindenkinek helye van. Ahogyan Ferenc pápa mondta: „Köztetek összekeveredik az, aki szolgál és az, akit szolgálnak… Ki a főszereplő? Mindketten, vagy jobban mondva: az ölelés.”
Ötven évvel ezelőtt indult útjára a Sant’Egidio közösség, amikor 1968. február 7-én az akkor még gimnazista Andrea Riccardi –a közösség alapítója, történész – az evangélium ösztönzésére először ment el barátaival egy római külvárosba, hogy összebarátkozzon az ott élő utcagyerekekkel. A közösség azóta nagyra nőtt, és több mint hetvenöt országban van jelen, Magyarországon 1989 óta.
A szentmisén a közösség pap barátai koncelebráltak. Jelen volt Sára Botond, Józsefváros polgármestere, diplomáciai testületek tagjai, a testvérközösségek, a testvéregyházak és különböző támogató szervezetek képviselői.
A szentmise kezdetén Michels Antal plébános üdvözölte az egybegyűlteket. Erdő Péter bíboros a hálaadó szentmise homíliájában gondolatait az evangéliumi szakasz köré fűzte, amely azt tanítja, hogy Krisztus Egyháza nem zárható földi határok közé. János apostol beszámol a Mesternek arról, hogy valaki Jézus nevében ördögöket űzött, és a tanítványok megtiltották neki ezt, mert nem tartozott a közösségükhöz. Jézus azonban azt válaszolja nekik: ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenünk, az velünk van. Jézus nem helyesli azt a szűkös gondolkodást, amely elutasítja és nem becsüli meg azokat, akik nem tartoznak közénk. A jó mindenütt megjelenhet, a Szentlélek pedig még az egyházi közösség látható határain túl is kifejtheti hatását. A Lélek ajándékát a keresztségben és a bérmálásban kapjuk meg eltörölhetetlenül, ugyanakkor a Szentlélek hatásai az emberi szívekben mutatkoznak meg. Ha elfogadjuk őt, akkor rajtunk keresztül meg tudja újítani a világot – hangsúlyozta beszédében a főpásztor.
A bíboros személyes hangon emlékezett vissza a Sant’Egidio közösséghez fűződő kapcsolatának kezdeteire: negyven évvel ezelőtt, római tanulmányai idején már hallani lehetett egy imádkozó, szegényeket segítő közösségről, később pedig arról is, hogy imádságos összejöveteleket tartanak a Trasteverében, és hogy munkájukkal a szegényeket, a betegeket, a hajléktalanokat és az üldözötteket igyekeznek segíteni. Hozzátette: „Korunk vértanúinak tisztelete és emlékezete is különleges fényben jelent meg ennek a közösségnek a körében. Egyházunknak ma is nagy szüksége van az egész világ felé forduló figyelemre és komoly szeretetre, arra az imádkozó és cselekvő, bátor lelkiségre, amelyet ez a közösség hazánkban is képvisel. VI. Pál pápa szentté avatására készülve az ő lelki örökségének számos értéke fedezhető fel ma is e közösség munkájában.”
Erdő Péter a Sant’Egidio közösségre a Szentlélek kegyelmét kérte, és mindannyiunk számára tisztánlátást és erőt ahhoz, hogy meglássuk, minden emberhez testvéri kötelék fűz bennünket, s felismerjük, milyen nagy érték az, hogy Krisztus tanítványai lehetünk.
A szentmise végén Szőke Péter, a budapesti közösség vezetője köszönetet mondott Erdő Péter bíboros bátorító szavaiért és barátságáért, amellyel az elmúlt évtizedekben a közösséget kísérte. Korunkban nagy a kísértés arra, hogy falakat emeljünk, amelyek elválasztják egymástól az embereket, a népeket. Ám Krisztus közössége nem tűri a földi határokat, nem lehet korlátok közé szorítani. Bár különbözőek vagyunk kor, élethelyzet, nép, kultúra szerint, a szeretet összeköt minket –mondta. Hangsúlyozta, hogy Andrea Riccardi csupán tizennyolc éves volt, amikor 1968-ban, a fiatalság lázadásainak idején útjára indította a közösséget. Vallotta, hogy a világ megváltoztatását magunkon kell kezdenünk, meg kell változtatnunk a szívünket. Lépnünk kell azok felé, akiket kevesen akarnak átölelni, hiszen az evangélium mindenkié!
Erdő Péter a szentmisét követő fogadáson üdvözölte a közösség tagjait, barátait, olyan szegényeket, akiket a közösség évek óta látogat, segít: a hajléktalan Zsoltot, aki elmesélte neki, milyen nagy öröm volt számára, hogy a közösségben megkeresztelkedhetett; a „béke iskolája” gyerekeit, akik lampionokkal üdvözölték a főpásztort; a hazánkban a közösségnek is köszönhetően új életet kezdő pakisztáni keresztény családot; Erzsébetet, a tatárszentgyörgyi roma asszonyt, akinek a 2008–2009-es gyilkosságsorozatban fiát és unokáját is megölték; a hétgyermekes Krisztit, a monori cigánytelep lakóját; a közösség szociális otthonokban élő idős barátait, köztük Kati nénit és Varga Bélát, az idős holokauszt-túlélőt, aki megköszönte a bíborosnak, hogy szavaival küzd a lelkiismeret ébren tartásáért; a közösség fiataljait, akik a béke iskoláiról és a hajléktalanokkal való barátságukról meséltek; valamint Kate-et, aki Nigériából menekült, és most műtősnőként dolgozik egy budapesti kórházban.
A fogadáson részt vett a néhai Schweitzer József főrabbi özvegye, Ágnes és fia, Gábor, valamint a Kapuvári Ízvadászok, akik Rómában, Budapesten és Pécsett barátságból főznek a közösség szegény barátainak a karácsonyi ebédeken.
Erdő Péter a következő szavakkal búcsúzott: „Örülök annak, és megtiszteltetésnek tartom, hogy közös szívvel, együtt gondolkodva írjuk ennek a történelemnek a lapjait. Adja Isten, hogy továbbra is ilyen érző szívvel és a valóságra ennyire nyitottan tudjatok szolgálni és imádkozni. Mert a kettő összetartozik. Az imából és a hitből meríti az ember az erőt ahhoz, hogy a szeretet tanúságtételét, a szeretet szolgálatát adja. Ehhez kérem Isten áldását mindannyiunk számára.”
