Ima Európa „felett” – a Gellért-hegyen

Annak idején néhány városban megvalósult ez, de csak nálunk vált töretlen hagyománnyá. A Gellért-hegyi víztározó fölötti réten idén is összegyűltünk imádkozni a város, de egyúttal az ország, s Európa „felett”. A mai kor emberének legjellemzőbb vonása a magány; a nagyváros elidegenedett világában egyre kevesebb a közvetlen, személyes emberi kapcsolat lehetősége. Sokszor nem ismerjük szomszédunkat, és többnyire a vallási közösség tagjai sem ismerik egymást – a vasárnapi misén való megjelenésben kimerül „közösségük". Pedig a felmérések szerint a megtérések kétharmada egy személyes tanúságtétel, illetve egy hiteles hívő élet alapján történt – jelentette ki Wildner Dénes bevezetőjében. Vancsura Lilla megtéréséről beszélt: bár vallásos közegből indult, tizenévesen nem talált egykorú egyházi közösséget magának, s elkezdett másfelé keresni. Volt bulizás, alkohol, jóga, reiki, hindu vallás a boldogságkeresései közt – de közben mindig hallotta szívében: „Én vagyok a szerető Atyád!” Míg végül egy Fülöp-kurzuson felismerte a hangot, kitől jött; s az Új Jeruzsálem közösségben találta meg hivatását. Kunszabó Zoltán diakónus a valódi Lélekvárás jellemzőit elemezte: őszinte bűnbánat, Isten szavának való engedelmesség, állhatatos könyörgés. Aki megvallja: Jézus az Úr, csak a Szentlélek erejében mondhatja – folytatta a gondolatot Udvardy György püspök a szentmise homíliájában. Az egyház mindig is viszonyítási pont marad, meglátni azt, mi jó, mi igaz. Ez az ünnep tanít minket a remény embereivé válni a mai válságos közegben. Ha tudatosan törekszünk meglátni és hangsúlyozni a jót, mindig bátorítani tudjuk az embereket. Ugyanakkor keressük, építsük az egységet a széttöredezett, megosztott világban. Ne vesszünk el a részletekben: Isten mutatja meg, mi az egész – a harmónia, békességteremtés, kiengesztelődés, egységes látásmód. Az egyházmegyei szemlélet formálása fontos a kisközösségek, plébániák számára: osszuk meg karizmáinkat, adottságainkat, lehetőségeinket másokkal! Az egység menti meg az embereket, a fiatalokat, a veszélyeztetett generációkat. A városmisszió a Lélek nagy kincse volt; a Lélek képes új utakat mutatni. Készségesek vagyunk-e rá? Mikor reggel a tükörbe nézünk, kérdezzük meg magunktól: lehet ezzel az arccal evangelizálni, az örömhírt átadni?