Ima a közelmúlt mártírjaiért

Tertio millennio adveniente kezdetű apostoli levelében II. János Pál pápa felhívta rá a figyelmet, hogy a hívő közösségeknek ápolniuk kell a XX. században hitükért megölt keresztények emlékét. 2000-ben, a jubileumi szentévben a római Colosseumban ő maga vezetett ökumenikus igeliturgiát a huszadik század vértanúinak emlékére – melyen néhány, a kommunista egyházüldözést túlélt, meghurcolt magyar pap is részt vett. A Szent Egyed közösség által szervezett mostani imaórára a virágvasárnap előtti pénteken került sor. Juliusz Janusz apostoli nuncius a közelmúlt vértanúiról való megemlékezés kezdetén Krisztus szenvedéséről szólt. Mint mondta, a keresztényeknek követniük kell Mesterüket: az életben, a szenvedésben és a halálban is – a feltámadás reményével. A vértanúk himnuszában azokra emlékezünk, akik elfogadták a keresztutat mint a hitről való tanúságtételt, és ezért számunkra világító példákká lettek, és Isten dicsőségét hirdették. Juliusz Janusz érsek figyelmeztetett arra is, hogy a Szent Egyed közösség által kezdeményezett imaórával II. János Pál pápa példáját is követjük, aki életében, az ellene elkövetett merénylet után pedig különösen sokat szenvedett. Mindemellett mi, magyarok azért is hálát adhatunk Istennek, mondta az érsek, hogy Salkaházi Sára, Batthyány-Strattmann László, Apor Vilmos, Meszlényi Zoltán és a sok-sok név szerint nem ismert pap, szerzetes, szerzetesnő és világi hívő személyében olyan vértanúkat állított elénk, akik méltán lehetnek példaképeink a hit és becsület útján. Mindennap elérnek hozzánk azok a hírek, amelyek a világban a keresztények ellen elkövetett atrocitásokról szólnak. Statisztikailag bizonyított, hogy napjainkban a keresztények a világon a legüldözöttebb csoport. Néhány nappal ezelőtt érkezett a hír, hogy egy embert azért égettek el elevenen, mert nem akart áttérni a muzulmán hitre. Újfajta üldözésnek van kitéve az egyház napjainkban a médiumok részéről is. Megvalljuk a némely pap által elkövetett súlyos bűnöket, és bocsánatot kérünk cselekedeteik miatt, mégis igazságtalannak tartjuk, hogy bűnös közösségként állítsák pellengérre az egyházat. De ezeknek az igazságtalan általánosításoknak az elviselése is részét képezi tanúságtételünknek: mert Krisztus szenvedéséért elfogadjuk a szenvedést. Egyesülve az imádságban kérjük a mai idők vértanúinak a közbenjárását a mi személyes megtérésünkért, egyházunkért és társadalmunk megtéréséért. A szentbeszédet követően a Szent Egyed közösség tagjai kontinensről kontinensre haladva sorolták az elmúlt években megölt keresztények nevét, vértanúságuk rövid történetét. Ismert és ismeretlen nevek váltották egymást, köztük a San Salvadorban harminc éve meggyilkolt Oscar Arnulfo Romero érsek, Faraji Rahho moszuli püspök, akit két éve a templomból hurcoltak el. Az Afrikában megölt keresztények neveit is hosszan sorolták az imádság során, például a Notre Dame de l’Atlas trappista szerzeteseit, akik kitartóan hittek az iszlámmal folytatott párbeszédben, föláldozva ezért életüket is. Végül az európai áldozatokról emlékeztek meg, akik között megemlítették a Szovjetunió és a náci Németország által üldözötteket éppúgy, mint a vértanúvá lett Roger Schütz testvért, a taizéi közösség alapítóját. Nevek, helyek, tragikus események sora idéződött fel a terézvárosi templom falai közt. Mécsesek gyulladtak az oltár előtt a fájdalmas névsorolvasás közben, s időről időre felhangzott a kyrie eleison. Könyörgés, mely a béke hangján szól Istenhez, irgalomért, a keresztények világszerte tapasztalható üldözésének megfékezéséért.