II. János Pál pápa és a közgazdaságtan

A felsorolt témákról Baritz Sarolta Laura domonkos nővér, közgazdász, Beran Ferenc erkölcsteológus és Tóth Gergely, a Pannon Egyetem Georgikon Karának docense foglalták össze gondolataikat. „A középkorban az önmegtartóztatás érték volt, az állandóságot tisztelték, ma a minél gyorsabb változás bűvöletében élünk. A gazdasági gondolkodásban is bekövetkezett ez a fordulat, gondoljanak csak a reklámok mítoszaira: jobb, több, újabb, forradalmasított recept” – mondta a gazdasági válság okairól Tóth Gergely.
A közgazdász hozzátette: „Ezt a tendenciát ugyan már a hatvanas-hetvenes években világosan lehetett látni, mégis még mindig egy XVIII. században keletkezett gazdasági paradigma szellemében cselekszünk – immár kissé alvajáróként. Rendszer szinten is meg kell tanulnunk, amit a hívők magánéletükben követnek: a kevesebb sokszor több, avagy a pénz nem boldogít!” Az egyház társadalmi tanításának mai jelentőségéről elmondta, hogy míg az idő Isten ajándéka minden egyes embernek, a mammon viszont szinte soha nem az. A keresztény társadalmi tanítás szerinte ma „mindennél aktuálisabb, mert eddig sokaknak csak kegyes malasztként hathatott, ma viszont az egyetlen valódi kiút. Szükség van még ugyanakkor a tanítóhivatal által összerakott, nagy terjedelmű krisztusi tanítás tetszetős, frappáns közgazdasági elméletté kovácsolására, ez nyilván nem a teológusok feladata.” A válság lehetőség – halljuk mostanában egyre többször katolikus körökből. Tóth Gergely szerint a kétezer évvel ezelőtti megváltás óta az ember feladata önmaga és környezete tökéletesítése. „Sajnos sokáig elmulasztottuk ezt, s napjainkra a bűn bűnstruktúrákká állt össze (Sollicitudo rei socialis, Reconciliatio et poenitentia), ilyen a metropolisz, a bürokrácia, vagy éppen a multinacionális nagyvállalat. Nem gonosz, vezetői sem azok, de alapvető mibenlétében embertelen. A »kisember « is Isten képére teremtetett, s neki is feladata, hogy kerülje a bűnt saját életében.” Hozzátette, hogy a bűn elleni küzdelem csak összefogással és Krisztusra fókuszálva lehet igazán hatásos, hiszen „benne vagyunk igazán egyek. S aki mellékesen nyilván azt sem fogja hagyni, hogy holmi válságok egyetlen hajunk szálát is bántsák, hacsak nem ez az ő akarata.”

Baritz Sarolta Laura domonkos nővér II. János Pál pápa szociális enciklikáiról elmondta: az 1981-es Laborem exercensszel a munka méltóságát adta vissza, valamint „az ember méltóságát a gazdasági folyamatban, amelynek legfontosabb tényezője a munka”. Kifejtette, hogy a klasszikus közgazdaságban két tényező játszik fontos szerepet a termelés folyamatában, a tőke és a munka. Noha a klasszikus közgazdaságtan szerint a tőke bír nagyobb súllyal, II. János Pál pápa a munkát helyezte a középpontba, és kimondta, hogy „a munka alanyi jogú. Az ember méltóságánál fogva a munkában nemcsak egy termelési folyamatot lát, hanem abban önmagát kiteljesíti. A tőke ebben a termelési folyamatban eszköz szerepet kap.” A másik nagy enciklika az 1991-es Centesimus annus, amelyben a pápa „a profitról beszél, és itt mondja ki azt, hogy a profitnak eszköz szerepe van, „szabályozó jellegű a vállalkozások életében”, amelyeknek legfőbb célját, a közjó megvalósítását szolgálja. Időszerűnek tartja ezen-kívül II. János Pál pápának azt a gondolatát, amellyel a környezetre, illetve a környezeti problémákra hívja fel a figyelmet a Centesimus annusban és a Sollicitudo rei socialisban. Nagyon fontos a jelentősége annak is, hogy a hívő emberek hogyan viszonyulnak a pénz, a vagyon kérdéséhez. Sajnos napjainkban sokan úgy élik meg, mint a gonosz megvalósulását az életünkben. „Először is ajánlanám a – Menedzsment – Ha számít a hit” című könyvet, amelyben láthatóvá válik a hit és az üzlet egysége, integrálása” – mondta Laura nővér. „A gazdaság, a gazdálkodás mint olyan nem egy elvetendő területe az életnek, hiszen nem tudnánk ruházkodni, enni, lakni a gazdasági folyamat megvalósulása nélkül. Ebben a folyamatban játszik szerepet a pénz mint eszköz a javak cseréjéhez, értékméréséhez. A pénznek a gazdaság keresztény megközelítésében eszköz szerepe van, eszköz valamilyen érték megvalósításához. Ugyanezen gondolatmenet alapján a gazdaságnak is szolgáló a szerepe, szolgálja az élet többi területét: a társadalom, kultúra, tudás, környezet értékeit. Az erkölcsi értékek korlátok közé állítják, keretezik a gazdaság, piacgazdaság mechanizmusait.”

Beran Ferenc erkölcsteológus a válság erkölcsi oldalát XVI. Benedek Caritas in veritate című, új enciklikájának szemszögéből láttatta. Kiemelte, hogy az enciklika szerint az erkölcsi alapelveknek a piacra is érvényesnek kell lenniük. „A válság következtében növekedett a vágy a szolidaritás elvének gyakorlására. Így például az államok mint politikai közösségek a szolidaritás és a szubszidiaritás szellemében segítségére siettek az átmenetileg nehéz helyzetben levő társadalmi szervezeteknek. A válság lehetőséget adott arra, hogy a társadalom felfigyeljen a globalizáció kulturális veszélyeire, így például a kulturális eklekticizmusra és a kulturális nivellálódásra.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..