„A hat éve elhunyt lengyel pápa szavai pusztába kiáltott szók maradtak Közép- és Kelet-Európa számos országában, köztük Magyarországon is, ahol hatmillió ember hétköznapi gondja a megélhetés, az új alaptörvényből pedig még a munkához való jogot is kihagyták” – írja az MSZF
II. János Pál szerint „Az állam nem korlátozódhat arra, hogy csak az állampolgárok egy részére legyen gondja, nevezetesen a gazdagokra és a jómódban élőkre, és nem teheti meg, hogy elhanyagolja a másik részt, amely kétségtelenül a társadalom nagy többségét alkotja.”
A boldoggá avatandó síkraszállt a piac és az élethez való jog megkülönböztetése mellett, és azt vallotta, hogy vannak olyan emberi és közösségi szükségletek, amelyeket nem lehet a piaci mechanizmusokkal kielégíteni – mert nem tartoznak a piac logikájához -, továbbá vannak olyan javak, amelyek természetükből eredendően nem képezhetik adásvétel tárgyát.
Kizsákmányolásról írt, és azt állította, hogy a magántulajdonnak korlátot szab a társadalom iránti felelősség. „A keresztény hagyomány a tulajdonjogot sohasem tekintette abszolút és sérthetetlen értéknek, mert a magántulajdon joga alá van rendelve a javak egyetemes rendeltetésének és használatának” – szögezte le a Centesimus annusban.
A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal tisztelettel adózik annak az embernek az emléke előtt, aki a létező szocializmus összeomlása után azt hirdette, hogy az emberiség problémáit a kapitalizmus sem oldja meg, s hogy „az ember az egyház útja”.
