Az első nemzetközi eucharisztikus kongresszust 1881-ben tartották meg. Ekkorra a technikai feltételek és az infrastrukturális körülmények már lehetővé tették a találkozó összehívását. A francia forradalom okozta vallási hanyatlás miatt nagy szükség volt arra, hogy az egyház új módon próbálja meg elmélyíteni a régi értékeket. 1858-ban a lourdes-i események során új hangsúlyt kapott a világi hívők missziós bátorsága, nem csupán Bernadette személyében. Az eucharisztikus kongresszusok megszervezését egy 1834-es születésű tours-i hívő, Tamisier Mária Márta kezdeményezte.
Persze a vallásos családban nevelkedő kislány kezdeményezése mögött kiváló lelkipásztorok álltak: Dupont abbé, a szentségimádással engesztelés idős apostola. Aztán a Szent Szív apácák iskolájának nevelése. Mária Márta lelkivezetését a lány húszéves korától a derűs lelkületű és szent életű Eymard Péter Julián abbé látta el. Amikor elváltak útjaik, ezt mondta Mártának: „Bárhogy lesz, ne feledje, hogy az Eucharisztiának fel kell ragyognia az egész világon!” Új lelkivezetője Chévrier abbé lett, a koldusok és csavargók apostola Lyonból.
Tamisier Márta először eucharisztikus zarándoklatok szervezésébe fogott, és röpiratokkal is terjesztette a régi-új lelkiség eszméit. Egy ilyen zarándoklatból nőtt ki az első francia nemzeti kongresszus. Tamisier ötszáz neves franciával kérelmet íratott alá, Dubois püspök pedig kieszközölte XIII. Leó pápa áldását, de a politikai körülmények sokáig lehetetlenné tették a kongresszus tervének megvalósulását, amelyen fáradhatatlan elszántsággal dolgozott Ségur párizsi püspök is. Ám váratlanul Lille-ből jelentkezett egy megint csak világi kezdeményezés, néhány nagyvállalkozó személyében. Végre beérett a sok munka és küzdelem.
1881. július 28-án Lille-ben megkezdődött az első nemzetközi eucharisztikus kongresszus, amelyen nyugat- és közép-európai országok, sőt Mexikó és Chile is képviseltette magát. Összesen négy bíboros, öt érsek és huszonnégy püspök volt jelen a tanácskozáson, amely távolról sem csupán ünnepségek sorozata volt. A kongresszus elindította a világi hitoktatók munkáját egy olyan korban, amikor a hitoktatást kizárták a francia iskolákból. Megszólította az ipari munkásságot is. A német–osztrák–magyar katolikus nagygyűlésekhez hasonlóan nemcsak a hitéletet, de a keresztény társadalmi jelenlétet is szolgálta.
Tamisier Márta 1910-ben hunyt el. Huszonkét kongresszuson vehetett részt, de sohasem akart előtérbe kerülni. Hivatásának értékét éppen ez, a szolgálat szelleme dicséri.
